Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
329 meglehetősen jó. De ezzel igazából nem lehetünk elégedettek, hiszen főleg az Európai Unió gazdagabb országaiban, tehát a nyugati f éltekén öthat évvel hosszabb ez az átlagéletkor, és nyilván az egyik célunk is a stratégia során, hogy ezt növeljük. Nagyon rossz, hogy a 65 éven felüliek között a férfiak aránya 38 százalék, míg a hölgyek 62 százalékos arányt érnek el. Amellett, hogy mil yen átlagéletkort érünk el, rendkívül fontos az, hogy milyenek azok a bizonyos korlátozásmentes évek, tehát amikor valaki nem szorul ellátásra; lehet, hogy kisebb betegségtől vagy egyebektől szenved, de ettől függetlenül a mindennapi életvitelét nyugodtan tudja folytatni. Ez a 65 éven felüliek esetében Magyarországon 3040 százalékos; 30 százalékos a férfiak esetében, 40 százalékos a hölgyek esetében, akik korlátozásmentes éveket mondhatnak magukénak, és sajnos csak 67 százalék azok aránya, akik igen jó va gy nagyon jó egészségi, fizikai és szellemi állapotban élik ezeket az éveiket. Hangsúlyozom, ez azért is fontos, mert az érintettek számára is és a bizonyos ellátó szervezet számára is komoly üzenetet jelent, amit mi meg akarunk szervezni. Sajnos van ellen példa is, a tőlünk nem messze lévő Hollandiában a korlátozásmentes évek aránya az itteni 3040 százalékossal szemben hangsúlyozottan 7080 százalék. Ha tehát mi célt tűzünk ki magunknak, akkor természetesen efelé kell elmozdulni. Felhívom a figyelmet, hogy duplája ez az arány, úgyhogy ennek a célnak az elérése érdekében természetesen nagyon sok tennivalónk van. Ezekben a tennivalókban csak részben felelős az egészségügyi és a szociális ellátórendszer, másrészt felelősek maguk azok a társadalmi körülmények, amelyeket mi teremtünk az idősek számára, tehát a kommunikációs rendszerek, és az, hogy a különböző szolgáltatásokat hogyan tudjuk összekapcsolni, és hogyan tudjuk megakadályozni az időseknek azt a bizonyos szellemi visszafejlődését, ami esetleg bekövetkez ik, és főleg azért következik be, nem valamiféle betegség következtében, hanem azért, mert elsősorban a társadalmi tevékenységből kikerültek, és kevésbé aktívak, és a szellemi leépülés ugyanúgy, mint ha az ember nem használja az izmait, ez is bekövetkezik. A mindennapi élet vizsgálata során, amit képviselőtársam is többször felidézett, bizony elég jelentős a tévénézés és egyebek, ami passzív foglalkozást jelent. De ebben a körben meglehetősen magas arányú a kertészkedés, tehát olyan tevékenység, amely főleg az ilyen típusú embereket fizikailag is nagyon jól karbantartja. A turizmus ma még kevésbé jellemző, de nagyon sok ilyen klubot ismerünk. Az én városomban, Pécsett is az időseket szervező klubok szinte félévenként, negyedévenként szerveznek különböző kirá ndulásokat, turisztikai utakat. Ők természetesen nem a Bahamákon szállnak le a repülőgépről, hanem olyan fürdőket, olyan helyeket keresnek föl, amelyek a közösségi élmény mellett az egészségüket, a fizikai állapotukat is jelentősen javítják. Nagyon ügyesen szervezik a tevékenységüket, de sajnos jellemző, hogy a nagyvárosokban ezek sokkal elterjedtebbek, és minél kisebb egy település, sajnos annál inkább magukra hagyatottak az idősek, és kevésbé erősen élnek ezek a klubok. Ez azért is érdekes, mert minél kis ebb egy település - ezt mutatja a statisztika , annál nagyobb az idősek aránya, és így kicsit ellentmondásos ez a dolog, hiszen éppen itt kellene továbblépnünk. Ki kell emelnem a kulturális tevékenységet. Érdekes, hogy ezen belül az énekkarok esetében, it t egyedül, a 65 éven felüliek aránya magasabb, mint a fiatalabbaké. Ez tehát azt jelenti, hogy igenis megindult egy változás, ezek az idősek elkezdtek szerveződni, valamilyen közös tevékenységet folytatnak. Az énekkar nyilván adott is, hiszen más területek en kevésbé tudnának ilyen tevékenységet végezni. Más a szemlélete a stratégiának a gazdasági aktivitást tekintve. Tudjuk, hogy sajnos ma, a recesszió idején, a gazdasági válság idején a munkahelyüket elvesztők esetében elsősorban az időseket szorítják ki, hiszen ők már rendelkeznek egyfajta nyugdíjjal. De azt is tudjuk, hogy mivel ez a stratégia 2032ig szól, és két szakaszra bomlik, ez az állapot nyilván meg fog változni, és az idősekkel maga a stratégia is úgy számol, mint a társadalmi humán erőforrásnak egy rendkívül aktív, rendkívül gazdag merítőbázisával. A stratégia külön ki is emeli azt, hogy az idősek gondozásában is
