Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 24 (247. szám) - A 2009-2014 közötti időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi programról szóló országgyűlési határozati javaslat; a 2003-2008 közötti időszakra szóló második nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásáról szóló jelentés, valamint a 2003-2008 közötti ... - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
3226 során sikerült megtalálni azt a kompromisszumot, amely nem leh etetleníti el a villamosenergiacélú hasznosítását a mélységi termálvízkincsnek, ugyanakkor lehetőséget biztosít arra a továbbiakban is, hogy az önkormányzatok hozzá tudjanak férni, és fűtési céllal tudják azt hasznosítani, ezáltal jelentős mértékű fosszil is primer energiahordozó kiváltását biztosítva. Szóltam én akkor is arról a problémáról, amely továbbra is itt feszül a parlament padsorai között a Vásárhelyitervvel kapcsolatosan. Továbbra is az látszik, hogy a kormánypárti képviselők által beterjesztett javaslat csak árapasztási tevékenységben gondolkodik a Tiszavölgy újraszabályozásában, míg a nemzeti környezetvédelmi program, a most induló is ezzel ellentétesen vízvisszatartási funkciót, illetve tájhasználatban történő változást is szeretne elérni. Te hát összességében azt kell kimondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy összhangot kellene teremteni az elkülönült ágazati érdekeket képviselő szakpolitikák között, mert ha erre nem kerül sor, akkor hiába vannak a parlament által általános támogatottsággal e lfogadott irányelvek, stratégiák, azoknak a napi döntéshozásban való megjelenésükre vajmi kevés esély van. Utaltam már egy korábbi napirendi pontnál arra, hogy a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése is bekerült általános vitára - tárgysorozatbavételt követően fogjuk tárgyalni a következő héten, a bizottságok már részben meg is tárgyalták , amely egy négypárti beadványként került benyújtásra. Említettem, hogy Szili Katalin volt házelnök asszony is az aláírók között van, illetve a szocialista kép viselőcsoport frakcióigazgatója is ott található az aláírók között, Ékes József képviselőtársam is a mi képviselőcsoportunk részéről. Ez az anyag is kiemeli ezt a problémakört, méghozzá a következőképpen: jelenleg egyetlen olyan széles körben egyeztetett é s elfogadott stratégia, program vagy terv sincs, amely a fenntarthatóságot a környezet és a fejlődés kérdéseinek mélyreható és sokoldalú összefüggésében kezelné. Nincs sem politikai akarat, sem kormányzati cselekvés. Súlyos szavak ezek. Ehhez szeretnénk cs atlakozni a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja részéről. Éppen ezek az indokok azok, amelyek a továbbiakban sem teszik támogathatóvá az egyébként céljaiban jó, átgondolt nemzeti környezetvédelmi programot, mert nem látjuk a garanciát arra v onatkozóan, hogy a megvalósítás során lesz is ebből valami. Pedig csak egy ilyen átfogó, a kormányzati munkában minden minisztérium vonatkozásában megjelenő stratégia tudja kedvező irányba vinni a megelőzési munkát, azt a megelőzési munkát, amely meg tudja akadályozni a kedvezőtlen környezeti változási folyamatokat. A cél az lenne itt is, hogy a társadalom valós igényeinek a kielégítésére összpontosítsunk, és ne a fejlesztési politika, a nem kellőképpen átgondolt fejlesztési politika által generált igényekr e, hogy arra jelentkeznek a közösségek és magánszemélyek pályázóként, amire a pályázat kiírásra került, nem feltétlenül arra, amire éppen az adott személynek vagy az adott közösségnek a legnagyobb igénye lenne. Ez azért van, mert az ágazati politikák közöt ti összhang megteremtése nem történik meg a környezettudatosság szellemisége alatt. Mondok néhány példát. Össze kellene egyeztetni a vízkormányzás, a vízkészletgazdálkodás és a tájgazdálkodás szükségleteit. (12.00) Erről szólt egyébként a Vásá rhelyiterv törvény továbbfejlesztéséről szóló vita is. Az építésgazdaságnak anyagfelhasználás szempontjából energiatakarékos és környezetkímélő technológiákat kellene alkalmaznia, és ehhez a szükséges jogszabályi, finanszírozási, koordinációs hátteret is meg kellene teremteni. De itt kell megjegyezni azt is - ami már a most lezárult 6 éves nemzeti környezetvédelmi programban is hiányosságként került megállapításra , hogy az építési, bontási hulladékok kezelésére, újrahasznosítására vonatkozóan nincs meg a z a szükséges koordináció, amely az Európai Unió előírásainak megfelelő mértékű, hányadú újrahasznosítást tudna ezen a területen elérni; pedig azt is világosan kell látni, hogy a lerakókba kerülő hulladéknak mintegy 2530 százaléka építési törmelék, építés i hulladék, amelynek az újrahasznosításával meg lehetne
