Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 24 (247. szám) - A magánnyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
3203 következtetésre jutunk - és erre jutott az előkészítő kormány is , hogy a jelenlegi szabályozás kockázatot hordoz a járadékszolgáltatási időszakban az ellátás igénybevétele során. A két kockázatot értékel ve - az egyik az intézményrendszeri kockázat, a másik a járadékszolgáltatási időszakban felmerülő kockázat - arra a következtetésre lehetett jutni, hogy jelentősen át kell alakítani két szempontból is a szabályozást. Lehet úgy átalakítani, hogy a jelenleg hatályos törvényt elkezdjük módosítani, olyan mértékű módosítást kellett volna végrehajtani, hogy sokkal célszerűbbnek tűnt egy új törvény megalkotása, tehát ezért tárgyalunk most lényegében egy új törvényről, miközben az alapelveket, amiket még '97ben me gfogalmaztunk, továbbra is fenntartjuk az új törvényben is. Alapvető intézményeket kell létrehozni. Ez időt vesz igénybe. Biztosítanunk kell azt, hogy ezek az intézmények megfelelő módon fel tudjanak állni, tudják kezelni azokat a problémákat, amelyek egy intézményátalakulással természetszerűleg fellépnek. Gondoljunk bele, hogy lényegében 3 millió pénztártag állományára kell tekintettel lenni. Amikor megkérdőjelezi valaki, hogy miért kell ezzel a kérdéssel most foglalkozni, akkor ez is magyarázat lehet arra , hogy kellő időben, kellő felkészülési időt biztosítva kell nekünk most a törvényt megalkotni. Vagyis igaza van Varga Mihálynak. Időt kell adni - nem a törvényhozóknak, hanem - a pénztártagoknak, a 3 millió embernek és a magánynyugdíjpénztári rendszernek arra, hogy felkészüljenek. Milyen megoldást talált a javaslat? Ha jelentős a működési kockázat - márpedig erre a következtetésre lehet jutni , mindenképpen tőkeerős tulajdonosnak kell vállalni a felelősséget. A tagok nem tőkeerősek, a tagok fizetik a tag sági díjat. Más tekintetben pedig törekedni kell az olyan intézményi struktúra megteremtésére, ahol teljes körű kockázatkezelésre van lehetőség, továbbá az intézményrendszer alkalmas a járadékszolgáltatási tevékenység végzésére is. Az világossá vált számun kra, hogy itt egy más formát kell találni. Maga a nyugdíjpénztári forma nem ad megfelelő választ azokra a kockázati tényezőkre, amelyekről beszéltem. Így jutottunk el arra a következtetésre, hogy megítélésünk szerint a legjobb forma a zártkörű részvénytárs asági forma, ahol tulajdonos lehet magán- és jogi személy, és természetesen, ha idáig eljutunk, nem lehet kifogásolni azt, hogy a profitelv bizony érvényesül. Egyébként megjegyzem, eddig is érvényesült a profitelv, csak felelősség és kockázatvállalás minim alizálásával. Mondjuk, a tevékenységek kiszervezésével nem a nyugdíjpénztárakban jelent meg a profit, hanem a kiszervezett tevékenységek kapcsán. Az átfogó törvény megalkotásával, meggyőződésem, hogy növekszik az átláthatóság, az eredmény a működtető intéz ménynél közvetlenül jelenik meg, nem pedig a kiszervezett intézményeknél. Látni kell azt, hogy a piacralépésnek szigorú feltételei vannak: mind az alapítási, mind pedig a tevékenységi engedélyezés nagyon szigorú törvényi kritériumrendszeren alapul, hozzáre ndeli a törvény a megfelelő tőkeerőelvárást, hozzárendeli a szavatolótőkeszabályozást és a személyi és tárgyi feltételeket is. Nyilván vagy egy átmeneti folyamat, amiről már szóltam, amelynek a leglényegesebb célkitűzése, hogy a tagi követelés az átalaku lás során sem csorbulhat. Szigorú költséglimiteket kell érvényesíteni és érvényesít a törvény. A szavatolótőkeképzés kötelezettségét előírja, és ez nyilván behatárolja a szolgáltató profitját is. Akkor föl lehet tenni a kérdést, hogy mégis hogy éri meg, m iért éri meg ez adott esetben az új tulajdonosoknak. Úgy láttam, hogy a nagy tömegű tőke kezelése, a kiszámítható, hosszú távú, folyamatos befektetés érdekeltséget teremt a piaci szféra számára, és meg tud jelenni egy új tulajdonosi kör ebben a mezőben is piaci oldalról. A második kockázati elemre a megoldás, ami a járadékfizetési időszakra vonatkozó kockázatokra ad megoldást: a törvényjavaslat egy egyszerű megállapítási szabályt fogalmaz meg. Ez bármikor megállapítható, tehát nemcsak akkor, amikor az ember elérkezik a nyugdíjkorhoz, hanem azt megelőzően a fizetés, a tagdíjfizetés időszakában is, az új szabály alapján bárki kiszámolhatja, hogy ő a felosztókirovó rendszer mellé még milyen juttatást kap a magánnyudíjpénztárból. A paraméterek sztenderdizáltak. Kockázati terhek megosztása a tagok és a pénzügyi intézmény, illetve a törvény
