Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 24 (247. szám) - Megemlékezés a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napja 10. évfordulójáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP):
3199 Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Végül Lukács Tamás frakcióvezetőhelyettes úré a szó, KDNP. Felszólalásának címe “Ki nevez a végén?”. Képviselő úré a szó. DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mostanában a médiában a költségv etési törvényen és az akörül zajló vitákon túlmenően, a rádiófrekvenciákon túlmenően a közbeszéd tárgya a kormány kinevezési gyakorlata és az azok kapcsán felmerült problémák taglalása. Amennyiben ez a közbeszéd tárgya, és a sajtó érdeklődését is felkelti, nyilvánvaló, hogy a parlament ellenőrzési szerepéhez hozzátartozik, hogy e Ház falai között is beszéljünk azokról a kérdésekről, amelyek a kormány kinevezési gyakorlata kapcsán felmerülnek. Mi a probléma vele? Hiszen egy kormánynak az a dolga, hogy kineve zzen intézményvezetőket, ami a hatáskörében hozzá tartozik, és az a dolga, hogy mentsen fel intézményvezetőket. Úgy gondolom, az első probléma az, hogy nem ment fel ott, ahol fel kellene menteni, és kinevez ott, ahol nem kellene kinevezni. Három probléma k öré próbálom foglalni a mostanában történt kinevezéseket: az időpont, a módszer és az ezek kapcsán lévő politikai megfontolások. Kezdjük az időponttal! Az Oktatási Minisztérium kinevezési gyakorlatában, amikor nyolc intézmény élére igazgatót nevezett ki, a kkor megállapítható, idézem: a megbízások egy része a közlemény megjelenésekor már régebben lejárt, vagy még nem volt esedékes a procedúra. Nagyon érdekes kinevezési gyakorlat, amikor nagyon érdekes pályázatot vagy versenytárgyalást ír ki a minisztérium, f elmerül egyébként a bírálóbizottság tagjainak a megváltoztatása is, amit később cáfolnak, és akkor lefolytatnak egy olyan pályázatot, ahol a szakma bizonyos értelemben tiltakozik az ellen, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Csorba László, akinek eg yébként ilyen típusú végzettsége nincs, lehet, hogy kiváló filozófus, lehet, hogy az olaszmagyar kapcsolatok érdekében rengeteget tett, csak a Magyar Nemzeti Múzeum karakterénél, alapító okiratánál fogva más típusú ember kellene. Vagy a Magyar Nemzeti Gal éria főigazgatója, Csák Ferenc, aki lehet, hogy fiatal kora ellenére a közigazgatásban valamit letett az asztalra, de nem biztos, hogy bármifajta szakmai gyakorlattal rendelkezne, vagy képes volna egy ilyen nagy múltú intézmény kellő elvezetésére, de erre majd visszatérhetünk. A tegnapi interpelláció során is a miniszter úr mást nem tudott válaszolni, mint hogy fel tudta sorolni azt, amit egyébként úgyis tudunk, ami egyébként a Magyar Közlönyben úgyis megjelent, hogy kiket neveztek ki. Nézzük a módszert! A kinevezés módszerével az is a gond, hogy új intézményeket hozunk létre, hogy kinevezhessünk embereket, vagy pedig fogjuk magunkat, és valamilyen embert az érdekkörünkből nevezünk ki. Vegyünk erre is egy példát: itt van például Bejó Pál a Statisztikai Hivat al élén. Ezzel kapcsolatban ő nem tagadja azt, hogy ahol ő volt, ez az Ecostat, százmilliós nagyságrendben fizetett ki pénzeket a kormány holdudvarának - Pénzügykutató Zrt., ATV, Gazdasági Rádió , nem tagadja. Mi a magyarázata? Elég szegényes: szá munkra fontos az is, hogy a média gazdasági tájékoztatása javuljon. Ha a médiát azonosítani lehet a felsorolt intézményekkel, és ebbe nem tartozik bele a közszolgálat, és nem tartozik bele sem a Népszabadság, sem a Magyar Nemzet, amelyek sokkal nagyobb pél dányszámban jelennek meg, akkor Bejó Pálnak nyilván igaza van, de inkább azt vélem, hogy ezen mondat nem más, mint az őszödi beszéd mondatának a végrehajtása: magunk mellé állítani a meghatározó, befolyásoló médiákat. Végül vegyük Andor László kinevezését, ahol véleményem szerint alapvetően nem a kormány, hanem a kormányt fogva tartó MSZP követte el azt a hibát, ami Magyarország érdekeivel teljes mértékben ellentétes. Ha a kormány kinevezési joga az európai biztos meghatározása, akkor a magyar érdekekkel sz embemegy, hogy az MSZP elnöksége rangsort állít fel, és azt nyilvánosságra is hozza. Nem szokásos ez a megoldás, hiszen ez a mi biztosunk ebben a rangsorban csak a harmadik
