Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 18 (245. szám) - A 2009-2014 közötti időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi programról szóló országgyűlési határozati javaslat; a 2003-2008 közötti időszakra szóló második nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásáról szóló jelentés, valamint a 2003-2008 közötti ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3014 fogom tenni azért, hogy ne ismételjem a korábban elmondottakat, és alkalmam van arra is, hogy reflektáljak néhány kulcselemre, amit többen szóvá tettek. Az egyik kulcselem, és ezzel szeretném kezdeni, a jövőkép számonkérése. Több hozzászóló részéről elhangzott ez a felvetés. Amikor ezek elhangoznak, általában bólogató egyetértés jelei figyelhetők meg a teremben. Azt gondolom, hogy a jövőképről mindig érdemes beszél ni, de mindig kell tudnunk, hogy kitől várunk jövőképet. Én nem a kormánytól várok jövőképet, én a társadalomtól várom. Azt várom, hogy valóban közmegegyezés alakuljon ki a jövőképek bizonyos sarkalatos kérdéseiben. Nem szeretném, ha a kormány megmondaná n ekem, hogy hogyan éljünk, de azt elvárom, hogy a társadalom tudatosan fogalmazzon meg, nyilván több elemében eltérő érdekközpontok alapján, olyan elemeket, amiben közmegegyezés alakulhat ki. Nos, e tekintetben úgy gondolom, az anyag hűen és pontosan tükröz egy pozitív jövőképet, amely a fenntarthatóság elvének megfelel. Azokat a számon kért jövőképelemeket, amelyeket Rétvári Bence és Bencsik János is megfogalmazott, megtaláltam az anyagban. Az anyag komplex, körültekintő, alapos, ha a programról beszélünk. Minden olyan jövőképre vonatkozó irány, amelyik az egészség kérdését, a demográfiai kérdéseket, a gazdaság ügyét, az energetika ügyét, a környezet és a természet állapotát egybekapcsolja a fenntarthatóság gondolatköre mentén, az ebben az anyagban benne van . Benne vannak azok a vízgazdálkodással kapcsolatos stratégiai kérdések, amelyeket Turi képviselőtársam megfogalmazott. Majdnem minden ilyen elem benne van. Éppen ezért nekem ilyen értelmű kritikám az anyaggal szemben nincs. Ezt egy nagyon alapos, nagyon k örültekintően megfogalmazott programnak gondolom, elismerésem ezért a készítőknek és az előkészítőknek. Szerintem nem ezzel van hiba, hanem a gyakorlattal, a megvalósulással, és ezt részben számon kérhetjük a jelentésen is. A jelentés szintén alaposan végi ggondolt, jól összeállított, sok tekintetben megfelelően adatolt anyag. Így ebből lehet érdemi következtetéseket levonni a jelen folyamataira nézve. Azonban éppen a műfaj szerintem hibáiból következően mindig a programra reflektál, kevésbé a valóságra. Azz al a módszertani megoldással, amelyik erre a konstrukcióra jellemző, nem tudok igazán azonosulni. Tematikájában is a programot követi. A valós, reális folyamatokkal való szembesítést és szembesülést várom el mindenféle jelentéstől, nem a program végrehajtá sához képest nézném a folyamatok alakulását, hanem a mindenkori elvárható vagy kívánt irányokhoz képest, figyelembe véve a nemzetközi tendenciákat is. Bizottsági ülésen is elmondtam már, helyesebbnek gondolnám, ha éves szinten tárgyalnánk a jelentéseket, é s mindig hasonló, jól áttekinthető, megfelelően adatolt tematika mentén tekinthetnénk át a legfontosabb részkérdéseket. Ebben természetesen lesznek ismétlések, lesznek olyan kérdések, amelyek minden évben ugyanúgy benne lesznek, és sokszor nem kellenek úja bb adatok hozzá, mégis azt gondolom, hogy ez a módszertan egy folyamatos szembesülést kíván minden szereplőtől, a társadalmi csoportoktól, a kormányzati cselekvőktől, a gazdasági cselekvőktől, ami a mindennapi döntésekben kézzelfoghatóbban teszi számonkérh etővé a folyamatok tudatos alakítását. E tekintetben tudom a legfontosabb kritikát megfogalmazni az előttünk lévő anyagokkal kapcsolatban. Ez az egyéves jelentési gyakorlat, ha úgy tetszik, ellenőrzési gyakorlat jellemző az agrárgazdasági jelentés kapcsán, szintén követendő példaként itt is megfogalmazhatónak látom azt a gyakorlatot, amely szerint az Agrárgazdasági Tanács is véleményezi a folyamatokat, ezt megtehetné a Környezetvédelmi Tanács is. Sőt, nem lenne haszontalan, ha a jövő nemzedékek biztosa is m inden ilyen jelentéshez hozzáfűzné a saját észrevételét, és a jelentéssel együtt tárgyalhatnánk azt is. Tehát még egyszer mondom, alapvetően nem a program tartalmával, előkészítettségével, hanem a műfaji kérdésekkel vannak problémáim. Most szeretnék néhány konkrét szemléleti kérdésre rátérni. Ebből az általam is fontosnak tartott műfaji megközelítésből következően nem az anyagban foglaltakra, hanem a valóság és a tervek, a valóság és a programelemek oldaláról, összevetéséből szeretném ezeket elővenni sorban , egyenként. Orosz Sándor a hozzászólásában úgy fogalmazott, nagyon finoman és intelligensen, hogy a
