Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 18 (245. szám) - A 2009-2014 közötti időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi programról szóló országgyűlési határozati javaslat; a 2003-2008 közötti időszakra szóló második nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásáról szóló jelentés, valamint a 2003-2008 közötti ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3012 ezerszámra is csatlakoznak ehhez a mozgalomhoz emberek, de azért ennél jóval szélesebb körű és gazdasági ösztönzőkkel is megtűzdelt megelőzésre van szükség. Akár az energiatermelésben, akár a hulladékgazdálkodásban az utóbbi években láth ató egy olyan folyamat, amelyre, valljuk meg, az Európai Unió is rásegített minket részben, amelyik ezeket centralizálja. Nagy újrahasznosított erőműveket készítünk megújuló energiaforrásokból, nagy hulladéktározókat teszünk, ahova régióknak lehet a hullad ékát lerakni, és talán nem számolunk azzal, hogy az odaszállítás költsége, a különböző egyéb járulékos költségek sokkal nagyobb teherrel járnak a környezet számára. Jóval munkásabb dolog, és több munkaórát igényel, ha megpróbálunk helyben megoldásokat talá lni, de ha komplexen nézzük a környezetvédelmi célokat, akkor igazából rájövünk, hogy sok esetben ezek összességében olcsóbbak is, mint ha óriási megaberuházásokban gondolkodunk, akár energetikában, akár hulladékgazdálkodásban. Az államtitkár úr is utalt a rra, hogy a zöldmezős beruházások konjunktúrájának köszönhetően mennyi zöldterület tűnt el, vagy vonták belterületbe ezeket az erdőket vagy szántókat, és milyen kevés barnamezős beruházás keletkezett az utóbbi években. Ez a kilencvenes évek rendszerváltás utáni eufóriájának is köszönhető, amikor még nem is tudtuk pontosan, hogy miért fontosabb a rozsdaövezeteket felszámolni, mintsem közművesített és hirtelen a külterületből belterületbe vont telkeket felparcellázni, és átadni akár befektetőknek, beruházókna k. De most már ezt jól láthatjuk, és akár városi környezetben, akár városon kívüli környezetben bőven adódnak olyan rozsdaövezetek, barnamezős területek, amelyeket fel kellene újítani. Nap mint nap járhatunk szerintem személyesen is ilyenekben. Szintén, am ikor az elmúlt éveket értékeljük, és itt az ombudsman jelentésére hivatkoznék, hogy mennyire sikerült “a szennyező fizet” alapvető, triviális környezetvédelmi elvét érvényesíteni, főképp a termékdíjszabályozásban. Amikor itt a termékdíjnál a törvénybe az “önkéntesség” szó bekerül, és azt mondják, hogy bárki önként vállalhatja, hogy betétdíjat fizet az egyébként termékdíjas csomagolóanyagok vagy különböző palackok után, akkor az ember olykorolykor megmosolyogja, hiszen egy törvénynek azért, főleg egy ilyen érzékeny területen, ahol milliárdokról, tízmilliárdokról van szó, nehéz az önkéntességre alapozni. De mint az elhangzott TuriKovács Bélától, ettől függetlenül a hulladék mennyisége nő, és a későbbiekben sem látható, hogy ez mitől csökkenne, márpedig az e gyetlenegy fenntartható megoldás az nem a még több, még nagyobb hulladéktározó létrehozatala, hanem mindenképpen a hulladék megelőzése, és nyilvánvalóan nemcsak a cső végét kell nézni, hanem az egész folyamatot. Szintén foglalkozik a nemzeti fenntartható f ejlődési stratégia is és a program is azzal a kérdéssel, hogy mikor lehet hatékonyan fellépni, főleg a megelőzés témakörében. Itt igazából a mostani tömegkultúrával, a fogyasztás tömegkultúrájával szemben fogalmazza meg a kritikáját. Ugyanakkor sem a strat égia, sem a program nem jut lényegileg túl azon, hogy hogyan lehetne ezt megakadályozni, hogy az az idol egy mai fiatalabb vagy idősebb ember számára is, hogy minél többet fogyasszon. Mint ahogy régen, ha mondjuk, a harminc évvel ezelőtti világot nézzük, a mikor a dohányzás elleni kampányok, ennek az életformának a kritikája megmegfogalmazódtak, de az alternatívája nem annyira. Ugyanúgy lehetett minden boltban, közterületeken, szórakozóhelyeken, mindenhol máshol is dohányozni, de harminc év alatt sikerült e nnek egy ellenkultúráját létrehozni, ezért csökken folyamatosan a dohányzók aránya. Ez az irány, amely a dohányzásnál létrejött, és az ideális értelmiségi gondolkodó nem feltétlenül csak cigarettával a kezében képzelhető el vagy fényképezhető le, ugyanakko r még nem alakult ki ennek a kultúrája, és nem is látjuk, hogy pontosan hogyan fog tömegkultúrává válni, hogy nem feltétlenül az a követendő példa, hogy valaki minél többet fogyasszon, hanem hogy nyilvánvalóan minél hosszabb élettartamú termékeket vásárolj on, és minél inkább odafigyeljen, hogy mi az a szolgáltatás, amelyet igénybe vesz.
