Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 14 (220. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ):
30 Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásra köv etkezik Gulyás József frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: “A veszély nem múlt el, fordulatra van szükség, a fordulathoz párbeszédre és együttműködésre van szükség” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hankiss Elemér “Haláltánc vagy társadalmi reformok?” címmel idén áprilisban közzétett írásában arról ír, hogy Magyarországon ma nem pusztán a gazdaság, hanem a társadal om egésze van súlyos válságban. (14.50) Megfogalmazása szerint szinte minden porcikájában rosszul működik az ország, akadozik a gazdasági és a politikai gépezet, szétzilálódóban van a társadalmi rend, súlyos zavarokkal küzd a mindennapi magatartáskultúra. A lehetségesnél és az elvárhatónál rosszabbul működnek intézményeink, közszolgáltatásaink, akadozik a politikai rendszer, a felelős kormányzás elve nem érvényesül kellőképpen. Zéróösszegű játszmák zajlanak, mert a politikai szereplők kompromisszumra és eg yüttműködésre képtelenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudható, hogy az elmúlt években a társadalmi egyenlőtlenségek növekedtek, a kirekesztés mechanizmusai egyre erősebben hatnak a legkisebb iskolától a legátfogóbb makrostruktúráig. Sokan a legszegényebbeke t, legelesettebbeket teszik felelőssé nemcsak saját sorsukért, hanem az egész társadalom bajaiért. Ez annak a jele, hogy a magyar társadalom tagjaiban megrendült az egymás iránti szolidaritás. Szomorú igazság, hogy ma annak van zajos sikere a politikai éle tben, aki intoleráns, aki bűnbakokat mutat fel, aki a verbális brutalitástól sem riad vissza. A megidézett társadalmi folyamatok termelik ki a nem verbális erőszakot. Hét évvel ezelőtt nem gondoltuk, hogy 20082009ben rasszista indítékú sorozatgyilkosság rázza meg az országot, hogy olyan emberek, akik a legkiszolgáltatottabb polgárai Magyarországnak, nem segítséget, a felzárkózás esélyét vagy tartós munkalehetőséget kapnak majd, hanem Molotovkoktéloktól, gyilkos golyóktól kell tartaniuk. Közös szégyenünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ide jutottunk. Nem a felelősség szétterítésének okából mondom ezt, hanem meggyőződéssel állítom, hogy a felelősség alól nem vonhatják ki magukat a rendszerváltást követő politikai élet meghatározó szereplői, pártállástól fü ggetlenül. Szégyene ez a nyíltan gyűlöletet keltő politikai erőknek, bátorítóiknak, a velük rokonszenvezőknek. Szégyene a félresiklott jogalkalmazói gyakorlatnak, szégyene az alkotmányos normáink szétverésére játszó csoportok felszámolására hivatott köztes tületeinknek, intézményeinknek. Szégyene azoknak is, akik csak ijesztgetni tudnak ezekkel az erőkkel, de nem tesznek ellenük, vagy ha tenni is próbálnak, akkor képtelenek a rendelkezésre álló államigazgatási, nyomozati szerveket megfelelő színvonalon irány ítani, vezetni, együttműködésre bírni, miközben az együttműködés szó szerint életbe vágó fontosságú lenne. Úgy tűnik, hogy miközben az állam még mindig túl nagy és túl drága, aközben riasztóan gyenge, és képtelennek látszik önmaga és alkotmányos értékeink megvédésére. Bár a klasszikus nyomozás a sorozatgyilkosság elkövetőinek felderítése során eredményt hozott, az elmúlt napokban nyilvánvalóvá vált (Zaj. - Az elnök csenget.) , hogy a szégyenteljes bűncselekmény felderítési munkájában a Nemzetbiztonsági Hiva tal súlyos hibákat követett el a sorozatgyilkosságok előtt és alatt. Az áldozatokat az életbe visszahozni már nem lehet, de van mit tanulni a védhetetlen hibákból. A mulasztások, kötelezettségszegések teljes körű feltárása, valamint a felelősség megállapít ása nem zárult le. Az általam kezdeményezett, törvényi felhatalmazás alapján erős jogosítványokra épülő, ténymegállapító vizsgálat célja és értelme a hasonló skandalumok, illetve a szolgálatokat megszégyenítő hibák elkerülése. Ennek a vizsgálatnak a tiszte sséges végigvitele az áldozatokkal és valamennyi potenciális áldozattal szemben kötelességünk, a veszély ugyanis nem múlt el. A veszélyforrás az országban egyre kézzelfoghatóbb módon, egyre szervezettebb formában van jelen.
