Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 17 (244. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2863 kiemelkedő szerepét ebben. Valóban nagyon fontos az, amit önök tettek és tesznek, a testvérvárosi kapcsolat Artasat várossal és mindazok a valóban elismerésre méltó tények, amelyekről itt az Országgyűlést tájékoztatta. Fogadja eli smerésünket, köszönetünket a kormány, a Külügyminisztérium részéről. Szeretném biztosítani, hogy mindenben támogatjuk a további, jövőbeni munkálkodásukat is. Ennek szellemében, az örmény elnöki látogatást nagyra értékelve és reménykedve a folytatásában, a két ország és a két nemzet kapcsolatainak javításában, további sikeressé tételében, figyelmüket megköszönöm. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps.) (8.10) ELNÖK (Harrach Péter) : Horváth János, a Fidesz frakcióvezetőhelyettese, szintén napire nd előtti felszólalásra jelentkezett. Felszólalásának címe: “Szlovákia, a tiltott nyelvek országa”. Képviselő úr! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A Magyar Országgyűlés fórumán általában saját gondolataimat és véleményeme t szoktam előadni, ezúttal azonban kivételt teszek, és az Egyesült Államokban élő és tanító Deák István professzornak az írását olvasom fel, amely a New York Review of Booksban jelent meg a közelmúltban. Idézem: “A szlovák parlament 2009. szeptember 1jei döntése értelmében gyakorlatilag törvényt sért az a szlovák állampolgár, aki a szlovákon kívül más nyelven szólal meg. Ha a kisebbségi nyelveket hivatalos helyzetekben használja, akár ötezer euróig terjedő bírsággal sújtható. Például, ha a tűzoltó magyarul válaszol az égő házból érkező segélyhívásra, ha a köztisztviselő roma nyelven vitatja meg a munkalehetőségeket a munkanélküli romával, ha a német irodalmi klubban németül beszélnek a könyvről anélkül, hogy először azt szlovákul is bemutatnák, ha a kalauz magyarul szólítja meg az utast a Szlovákiából Magyarországra tartó vonaton, ha a rádióállomás angol nyelven és szlovák fordítás nélkül sugározza műsorát, ha elmulasztják szlovákul újravésni az ötvenéves sírkövet. Tapasztalatból tudom - teszi hozzá a New Yo rki Columbia Egyetem professzora, Deák István , hogy a szennyvízcsatorna fedelén sem maradhat meg a régi magyar nyelvű felirat. Az, hogy hogyan hajtják végre ezeket a szabályokat a mindennapi életben, az egy másik kérdés. Úgy tűnik azonban, hogy a törvén y szándéka a megfélemlítés. Elegendő, ha a megfélemlített közalkalmazottak - beleértve orvos, tanár, postás, vasutas - öncenzúrázásra kényszerülnek Szlovákiában. Mi lehet a célja egy ilyen törvénynek egy új európai uniós tagállamban? A szlovák kormány okos kodó indoklása szerint a törvénynek az a szándéka, hogy biztosítsa, hogy egyetlen szlovák polgár sem kerül hátrányos helyzetbe. Pedig a kisebbségek, beleértve a magyarokat, ruszinokat, románokat, cseheket és németeket, alig teszik ki Szlovákia lakosságának 15 százalékát, és számuk tovább csökken. Az biztos, hogy az ország nemzetiségei, különösen a magyarok, meg lettek félemlítve. A magyar közösség már az utóbbi évtizedekben az össznépesség 30 százalékáról 11 százalékra zsugorodott az erőltetett asszimiláció , urbanizáció, emigráció, és különösképpen a második világháború utáni deportálások eredményeképpen. Számos megfigyelő úgy véli, hogy az új nyelvkorlátozások a nacionalista jobboldali pártokat segítik a jövő évi választásokon azzal, hogy megerősítik azt az érzést, hogy a nemzetiségiek otthon - nem beszélve az elmérgesedő magyarországi kapcsolatokról - veszélyeztetik az ország szlovák nemzetiségi többségét. Ha a jelenlegi koalíció győz a jövő júniusi parlamenti választásokon, akkor az Európai Uniót tovább gy engíti majd a vezetők által előszeretettel hangoztatott két tagállam közötti civakodás. Az erős nemzetközi elmarasztalás talán meggyőzi a szlovák kormányt arról, hogy a nyelvi sokszínűség nem gyengíteni, hanem gazdagítani fogja az országot.”
