Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 11 (242. szám) - A vízi társulatokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
2699 kellett nap mint nap, vízi társulatok létrehozásával próbálták megoldani, ugyanis a lokális gondok az ott élők életét, megélhetését, gazdálkodását nehezítették meg, viszont lehetséges, hogy ezek a helyi gondok, amelyek a helyiek számár a nagyszabásúak voltak, mégsem voltak eléggé nagyszabásúak ahhoz, hogy az állam vegye magára a megoldás összes következményét és feltételét. (14.50) Vagy pedig az állam nem volt olyan erős, hogy képes legyen ezt a problémát megoldani, a problémákat elhárít ani, nem rendelkezett hozzá elég forrással. És ekkor történik az, hogy az emberek egymással összefogva, saját maguk társulatot szervezve kezdik megoldani a gondokat, és nagyon sokszor minden külső segítség nélkül, saját finanszírozásban, saját eszközökkel történt a megoldásoknak a megtalálása és a problémák elhárítása. Ezek a társulatok Európában mindenütt a vízzel szembeni védekezésként jöttek létre, mert mentesíteni kellett a földeket a nemkívánatos vizektől, meg kellett védeni tőlük azokat, illetve rende zetten kellett megkísérelni elvezetni a felesleget. Helyi problémákról és helyi megoldásokról van tehát szó, és arra a momentumra hívnám fel a tisztelt Ház figyelmét, hogy összefogással jött létre, az emberek maguk gondolták úgy, hogy nekik kell kezükbe ve nni e tekintetben is a sorsuk irányítását, és nekik kell tenniük annak érdekében, hogy egy sajátos, helyileg időnként jellemző problémát megoldjanak. Azért tartom ezt nagyon fontosnak kihangsúlyozni ennek a vitának a kereté ben itt a tisztelt Házban, mert nagyon sokszor megfigyelhető, hogy sokan vannak, akik mesterségesen szítanak ellentétet vízi társulatok és a vízi társulatok tagságát jelentő gazdálkodók között, és ez aztán mindenféle működési nehézséget, egymással szembeni bizalmatlanságot okozhat, pedig nagyon lényeges tudni, hogy a társulatok azért léteznek, mert a helyi szereplők azokat létrehozták, azért működnek, mert a helyi szereplők azokat finanszírozzák, és addig fognak létezni és működni és fogják kifejteni szerin tem áldásos tevékenységüket helyben, amíg ez az állapot létezik, amíg ez az állapot nem változik meg. A másik, amit szeretnék mondani, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy azt mondtam, hogy szemben azokkal a vádakkal, amelyek szerint miért van erre s zükség, nem is EUkonform az intézmény maga, hogy de bizony, több száz éve ráadásul, az Európai Unióban ma is nagyon erős a társulati mozgalom ott, ahol a vizek elleni védekezés ezt szükségessé teszi. Vagyis egy kétszáz éve Európába illeszkedő intézményren dszerről van szó, és itt ezen a ponton érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon adottake annak a feltételei, hogy ez az egyébként több száz éve működő európai intézményrendszer valóban európai módon legyen képes működni. És ha körbetekintünk a társulatok le hetőségei, eszközrendszere, működési feltételei körében, akkor azt kell mondanunk, hogy nehezen. Ennek számos oka van. Az egyik ezek közül az, hogy az a bizonyos 1995ös szabályozás, ami a mostani feltételrendszer kereteit, körülményeit mutatja be, vagyis az 1995. évi LVII. törvény IX. fejezete nem elégséges szabályozás már, több okból sem. Egyrészt, mert magát a törvényt is húsz alkalommal módosította az elmúlt 14 évben az Országgyűlés, másrészt nem jó azért sem, mert a környezetét, a törvényi, jogszabályi környezetét is számos alkalommal módosítottuk, vagyis most már a ’95. évi törvény ellentmondásban van számos, azóta megszületett törvénnyel. És végül problémát jelent azért is, mert számos kérdést nem rendezett, amelyeket pedig rendezni kellett vagy lehet ett volna már a törvény megalkotása óta eltelt 14 évben. Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy 14 év tapasztalata áll rendelkezésünkre, 14 év tapasztalata alapján lehet azt mondani, hogy megérett az idő, megérett a helyzet a változtatásra. Hozzá kell rögtön tenn em, hogy a társulatok természetesen működnek, a társulatok azonban nagy nehézségek árán működnek; vannak jobban működők, vannak rosszabbul működők. Nagy nehézségek árán működnek, de akármi is a mai helyzet, egy biztos: társulatokra száz év múlva is, kétszá z év múlva is szükség lesz, és nekünk érdekünk és célunk kell hogy legyen, hogy a működésük feltételrendszerét hosszú távon is képesek legyünk biztosítani.
