Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 11 (242. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2632 Egy ilyen rendszerben, amely például ezt az elavult felsorolást tartalmazza, hogy tud eligazodni az, aki még ráadásul embereket minősít, tehát vizsgáztatást végez? De felsorolhatnék más szakmacsoportot is, amelyben hasonló a helyzet. Azt gondolom, hogy ebben a vonatkozásban vagy a teljességre kel l törekedni, vagy egyszerűen ezt a definíciót így, ebben a formában törölni kell. Sok más, egyéb megjegyzés mellett nagyon fontosnak tartom az ÁNTSZ és az Egészségbiztosítási Felügyelet együttes szankcionálásának lehetőségét. Mikola képviselőtársam és máso k nem először kérték, illetve mondták el, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet jelen formájában megdupláz egy szankcionálási intézményrendszert, mert azért nem szabad elfelejtenünk, hogy bizonyos szankcionálási lehetőségei az egészségügyi kamaráknak még mindig rendelkezésre állnak. Tehát alapjában véve ez a fajta rendszertelenség, amelyet rendszernek akarnak feltüntetni, tovább súlyosbítja a jelenlegi helyzetet, és a vezetőknek újabb és újabb gondokat okoz. Nem beszélve arról, hogy ha világossá tesszük az t, hogy a jelenlegi helyzetben az egészségügyi intézmények olyan hihetetlen gondokkal küzdenek, akkor eléggé nehezen feltételezhető az, hogy például az influenzapandémiára való felkészülés összehangolásával kapcsolatosan megvane az intézeti feltételrendsz er; még abban a vonatkozásban is, amit itt a törvényalkotó meghatároz. (9.20) Ugyanis jelen pillanatban a televízióban azt látjuk, hogy nagyon sok helyen a mindennapi használatban elterjedt szájkendők - el kell mondanunk, amit hatóránként kellene cserélni - a kórházak számára nem állnak rendelkezésre. Egyetlen alapos kórházi ellenőrzés az egész rendszert így, ahogy van, működésképtelenné tenné. Hasonlóképpen ilyen a gumikesztyűk használata, a kézmosás, az egyszer használatos törölközők alkalmazása. Ez ma a mindennapi gyakorlatban a kórházaknak napi problémákat okoz. Önök törvényt hoznak, törvénymódosítást adnak be azzal kapcsolatban, hogy ha a súlyosan beteg gyógyulásához nem elegendő a gyermek esetében a törvényben biztosított táppénzes napok száma, méltány osságból meghosszabbítható ez. Azt kell mondanom, hogy nekünk, gyakorló orvosoknak a méltányosságból elegünk van. Ugyanis körülbelül az esetek 2030 százalékában méltányossági kérelemmel fordulunk különböző szervekhez, hogy méltányosságból juttassanak nekü nk gyógyszert, hogy méltányosságból hosszabbítsák meg a táppénzt. Hangsúlyozom, hogy volt olyan időszak, amikor ugyan nem méltányosságból, de mi állítottuk ki a vasúti menetjegyet is a betegeknek a beküldött, a beküldési igazolvánnyal együtt. Azt gondolom, ez nemhogy előrelépést nem jelent, hanem egy olyan problémát vet fel, hogy a gyermek, aki beteg, és az édesanyja otthon van vele, most a méltányosság megszerzéséhez újabb igazolásokat kellett benyújtania, és nem a gyermekét ápolja, hanem megpróbálja megsz erezni az ápoláshoz szükséges összeget, a pénzt; tehát kvázi azt kell mondanom, hogy nemhogy nem előrelépés, hanem kifejezetten visszalépés. Térjünk át a túlmunka kérdésére! Ha szembesítenünk kell önöket a való élettel, akkor el kell mondanom, hogy olyan j ellegű vezetőnek, mint nekem, a túlmunka napi gondokat okoz. A dolgozók ezerfelé dolgoznak. A különböző intézmények meg fütyülnek arra, hogy milyen ezzel kapcsolatos jogszabályok vannak. Emiatt azután gyakorlatilag rendszerszerűen nem tudjuk összeállítani a munkát, mert a legkülönbözőbb helyeken, a legkülönbözőbb időtartamokban dolgoznak orvosok, és mivel olyan alacsony a fizetésük, ha azt akarjuk, hogy az intézet megtartóereje legalább minimálisan működjön, akkor nem tudunk mást mit tenni, mint hogy elfoga djuk ezt a feltételt. Nem beszélve arról, hogy már a kezdet kezdetén is az alkalmazó intézet olyan feltételekkel alkalmazta a dolgozót, ami a jelenlegi európai uniós jogszabályokon biztos, hogy kívül van. Azt gondolom, mindezek a tények mutatják azt, hogy milyen nehéz egy ilyen jellegű problémát egyszerű módosításokkal, törvénymódosításokkal megoldani. Ha a rákregisztert említettük, akkor el kell mondanom, hogy Magyarországon még nem készült pontos rákregiszter. De az önök által benyújtott módosítá ssal továbbra sem fog pontos rákregiszter készülni. A pontos rákregisztert hozzávetőlegesen egyetlen helyen láttam, a gyermekhematológiai és
