Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 10 (241. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP):
2481 Azt kell mondanom, és ajánlom képviselőtá rsaimnak, hogy ha tehetik, és van rá idejük, akkor olvassanak hitvitázókat, olvassanak hitszónokokat ebből az időszakból. Azt kell elmondanom önöknek, hogy amellett, hogy persze mindannyian tanulhatunk tőlük higgadt érvelést, tanulhatunk tőlük vitakultúrát , tanulhatunk tőlük nagyon sokat arról, hogy hogyan kell összekötni a racionális érveket, az érzelmi érveket és az őszinte meggyőződést. Azért azt is meg kell említenem, hogy bizony ezek zamatos stílusukban olvasmánynak sem utolsók, rendkívül szórakoztatóa k. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk azt, hogy a református közösség útja bizony nagyon gyakran szenvedéssel, nagyon gyakran vitákkal, nagyon gyakran elnyomatással is együtt járt. Nem felejtjük el a gályarabprédikátorokat, nem felejtjük el azt, hogy nem v olt mindig könnyű reformátusnak lenni ebben az országban, sokfajta önkényuralmi rendszer, sokfajta lelkeket erőszakkal téríteni akaró hatalom próbált erőt venni a lelkek szabadságán. De mégis azt mutatja az elmúlt évszázadok története, hogy a kálvini gondo lat erős, és megmarad Magyarországon, azt mutatja, hogy ez a gondolat formálja tovább ezt az országot. Azt kívánom a magyarországi református közösségnek, tágabb értelemben a protestáns közösségnek, hogy ez a gondolat még sokáig működjön eredményesen Magya rországon is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Medgyasszay László képviselő úr, frakcióvezetőhelyettes úr, KDNP: “Az idősek helyzete a valóság tükrében” címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A magasztos kálvini gondolatok után térjünk vissza a magyar valóság egy szeletére. Nem kértem volna lehetőséget a mai felszólalásra, ha pontosan két hete nem hallgatom végig a kormányoldal szintén napirend előtti, időseket érintő polemizálását. Szocialista képviselőtársamtól és a reagáló miniszter úrtól hallhattuk, mennyi mindent tesznek az idősekért, fontos a párbeszéd, minden jó és szép, vagy legalábbis a z lesz a közeljövőben. Én azonban azt tapasztalom, hogy az idősek, a nyugdíjasok már nagyon kezdik megelégelni a pótcselekvéseket, a mellébeszélést. Jelenleg a kormány a kirakatnak dolgozik. Elfogadtuk az idősügyi stratégiát, én is megszavaztam, mert szüks ég van rá hosszú távon, de azt is tudom, hogy ez nagyon kevés, és a kormány arra használja, hogy előkészítsen, tárgyaljon, munkacsoportokat hozzon létre és így tovább. A lényeg az, hogy érdemi dolog nem történik, tervezgetés, stratégiaalkotás, annak megvit atása, vagyis a nagy semmi, az van. Ugyanakkor nem merünk szembenézni a valósággal? A valósággal, amely visszavonta a 13. havi nyugdíjat, kétségessé tette a 2009re tervezett nyugdíjkorrekciót - bár erre pozitív elmozdulást látok , megváltoztatta a nyugdí jszámítás szabályait, felemeli a korhatárt, vele együtt az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatárt is, szigorításaival újabb pofont ad a népes Ratkókorszak gyerekeinek. Ilyen körülmények között persze nem véletlen, hogy a kormányoldal elszabotálta az egy év vel ezelőtt általános vitára konszenzussal alkalmasnak tartott országgyűlési határozati javaslatom megtárgyalását, amely előírná, hogy a mindenkori kormány évente számoljon be a parlamentnek az idősek helyzetéről, a korosztállyal kapcsolatos intézkedésekrő l, pedig Korózs Lajos államtitkár úr is azt mondta, idézem: köszönjük a kezdeményezést, támogatni fogjuk a szándékát. Hát így válik hiteltelenné a Szocialista Párt az idősügy területén is, ugyanis ha betartották volna a szavukat, akkor éppen most tárgyalha tnánk a 2008. évről szóló jelentést, és azt ne mondja senki, hogy az idősügyi stratégiában foglaltak helyettesítik ezt az éves kötelezettséget. A kormányjelentést pótlandó, a Dunántúli Idősügyi Tanács Szövetségének kutatásából a tisztelt Ház elé tárok néhá ny fontos alapmegállapítást. A felmérésben GyőrMosonSopron, KomáromEsztergom, Vas és Veszprém megye vett részt. Az összegező megállapítás az, hogy a vidéki nyugdíjasok helyzete siralmas. A nyugdíj mellett más jövedelem szerzésére rendkívül kevés
