Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 10 (241. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor):
2478 alapjaiban tagadó mocsok. Ebben a környezetben nevezik nemzetgyalázásnak a rasszizmus, a szélsőjobboldal elleni minden fellépést olyan emberek, akik önmagukat azonosítják a nemzettel. Jönnek és megmondják nekünk, h ogy miért nem vagyunk jó magyarok. Hát, tisztelt képviselőtársaim, nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire aktuális lesz, de mégiscsak Márait kell idéznem megint, mindenféle különösebb kommentár nélkül. Márai Sándor 1944ben a következőt írja Naplójában. “Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a ’jobboldaliság’ címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő mint ’keresztény magyar ember’ előjogokkal élhet a világban egys zerűen azért, mert ’keresztény magyar úriember’, joga van tehetség és tudás nélkül élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem ’keresztény magyar’, vagy ’úriember’. S ez a fajta nem tanul. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarorszá g nem lesz nemzet”. Írja ezt Márai Sándor 1944ben, és csak egyetérteni tudok vele ma, 2009ben. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Korózs Lajos tapsol: Bravó! Bravó!) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki szólni. Ige n. Megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak. ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vannak ebben az országban olyan sajtótermékek, amelyek munkásságával talán már nem is é rdemes a parlamentben foglalkozni, vagy nem lenne érdemes akkor, ha nem a jelenség lenne ijesztő és elszomorító. Az a jelenség, amelyik elűzte ebből az országból Bartók Bélát és oly sok embert, oly sok nagyszerű magyar művészt és tudóst; az a jelenség, ame lyik tolerancia nélkül, együttérzés nélkül tekint minden olyan művészi megnyilvánulásra, amelyik ízlésvilágába nem fér bele, és minden olyan személyes megnyilvánulásra, amelyikkel nem ért egyet; az a fajta intolerancia, érzéketlenség és a művészettel szemb eni teljes szembenállás, a művész egyéniségének teljes meg nem értése, a személyes és művészi hitvallásokat politikaiba fordító ellenérzés, intolerancia nyilvánul meg ebben a cikkben is, ami sajnos oly sok kárt okozott az elmúlt években is ennek az országn ak. Mert Kertész Imre Nobeldíjas író európai író. Olyan európai író, aki olyan jelenségekről ír, amelyek nemcsak a magyarokat, de mindenkit érdekelnek Európában, az intoleranciáról és a toleranciáról, a szenvedésről, a gyűlöletről, a szeretetről és a bold ogságról. Olyan témákról ír, amelyek megérintenek mindenkit, aki nyitott szemmel közelíti meg őket, és bizony persze Kertész Imre magyar író is. Magyar író is, mert Krúdyt és Márait olvas, és mert magyarul ír, és mert az ő történetei, miközben általános ér vényű történetek, nagyon is magyar történetek; olyan történetek, amelyek tükröt mutatnak nekünk arról, hogy milyen ennek az országnak a múltja és sajnos néha milyen a jelene. Aki pedig egy személyes nyilatkozatot, egy személyes hitvallást, egy emberi érzés t politikai ügyként kezel, az pontosan ott tart ma is, ahol Horger Antal úr tartott, amikor József Attila “Se istenem, se hazám” verséből annak idején fegyelmi ügyet csinált. Sajnálom, hogy vannak olyanok, akik nem tanultak a XX. század történetéből, nem t anulták meg azt, hogy stabil Magyarország, egészséges nemzet csak az egyéni vállalások megértéséből és elfogadásából, az érdemi vitából, a nézetek ütközéséből, a művészet tiszteletéből, a kultúra sokszínűségének elfogadásából származik. (8.10) Öröm volt lá tni, hogy ebben a cikkben is volt olyan - Vasy Géza irodalomtörténész , aki megértette, hogy miről szól ez a nyilatkozat, és ugyanazt mondta, amit én is most mondani szeretnék: boldog 80. születésnapot kívánunk Kertész Imrének! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) :
