Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 9 (240. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
2459 Miután az elnök úr előző hozzászólását felszólításnak értékeltem, úgy éreztem, hogy mindenképpen szükséges szólnom. És bár értettem a kép viselő asszony intő szavait annak kapcsán, hogy nem örül annak, ha szakmai kérdésekben vitába szállunk vele, mégiscsak föl kell arra hívnom a figyelmet, hogy azért a felsőoktatás tömegessé válása egyrészt nemcsak magyar jelenség, másrészt hogy a felsőoktat ás tömegessé válása úgy következett be Magyarországon, ahogy bekövetkezett, abban nagyon komoly felelőssége van egyrészt annak a politikának, amelyik a felsőoktatás szempontjából az úgynevezett - bár nem valósan - ingyenes felsőoktatási államilag finanszír ozott helyek számát és létét kéri folyamatosan számon. Én jól emlékszem ezekre a vitákra, amikor sorban interpelláltak képviselőtársaink, hogy 56 ezer vagy 54 ezer hallgató kerüljön be, és nem lehetnee még egy kicsit több hallgatót betolni állami finanszí rozással a felsőoktatásba. És abban a nagyon sajátos és nagyon rossz költségtérítéses rendszerben, amit egyébként szintén nem ez a kormány alakított ki, az önök kormánya, úgy kezelve a felsőoktatás feszültségeit, hogy teljesen szabaddá tette ezt a kaput mi nd az intézmények, mind a hallgatók előtt. Amikor pedig megpróbáltunk ezzel szembenézni, akkor önök ezt megakadályozták. Ami engem ebben az egész vitában egy kicsit aggaszt, az az, hogy önök állítólag kormányzásra készülnek, azonban nagyonnagyon keveset á rultak el ebben a vitában is arról, hogy az egyébként önök által is elismert problémákat hogyan orvosolnák, hogyan oldanák meg, azon kívül, hogy önöktől megszokott módon mindent beszántanának, ami az elmúlt 8 évben történt. Mi az elképzelésük a felsőoktatá s vagy a közoktatás problémáinak orvoslásáról? Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. És Ékes József, a Fidesz képviselője következik két percben. Parancsoljon! ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Á llamtitkár úr az előbb megrótta Hoffmann Rózsát (Arató Gergely: Távol álljon tőlem!) , és a végén úgy fejezte be, hogy mi az elképzelése a Fidesznek. Egészen biztos, hogy ha odakerül a sor, akkor a Fidesznek is meglesz a megfelelő elképzelése. De itt TataiTóth András képviselőtársamnak mondom: ma a középiskolák döntő többsége megyei fenntartásban van. Ez azt hiszem, tény, megállapítható. Mindenütt törekedni kell arra, hogy általában a szakképzés területén, főleg a szakképzés területén megyei vagy regionális feladatokat oldjon meg maga az intézmény. Az igazgató kinevezésénél ez egy furcsa állapot. Egyrészt, ha egy megyének van egy elképzelése, hogy mely területen hol, milyen szakképzési formákat kellene az intézményen belül kialakítani, az igazgató elmegy oda , arra a tárgyalásra, rábólint, lehet, hogy az ő intézményében szűnik meg egy szak, és onnantól fogva a pedagógusok döntő többsége meg fog rá haragudni, vagy a szülők döntő többsége megharagszik rá, mert lehet, hogy egy kedvelt szakot kénytelen beáldozni a megye vagy a régió képzési szintjének az érdekében. Én nagyon jól visszaemlékezem, és erre Szabó Zoltán is visszaemlékszik, hogy ’9498 között hány ezer ágyat kellett annak idején megszüntetni. Több éven keresztül nem tudtak az intézményfenntartók megálla podni egymással, és nagyon sok, több olyan kórházigazgató ment rá erre, mert sajnos pont az ő intézményét sújtotta az ágyszámleépítés, ahol aztán majd később az igazgatói kinevezésnél vagy adott esetben pályáztatásnál egyöntetű volt a dolgozók véleménye, a szakszervezet véleménye: nem tudta megvédeni, innentől fogva távozzon. Tehát amikor át akarjuk alakítani és a piaci igényeknek akarjuk megfeleltetni a magyarországi szakképzést, akkor nem biztos, hogy annak kell elsődlegesnek lenni, hogy adott esetben a s zülők és a pedagógusok ugyanolyan mértékben dönthessenek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , mint adott esetben a megyei fenntartó vagy működtető az igazgató kinevezésénél. Tehát itt inkább mérlegelni kellene (Az elnök ismét cseng et.) , hiszen államtitkár úr is azt mondta, hogy lehetőleg azonos súllyal legyen az elbírálás. Nem isten bizony, és nem biztos, hogy akkor azt a
