Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 28 (237. szám) - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. szeptember 21-ei ülésén elfogadott, a polgári törvénykönyvről szóló törvény vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZÉP BÉLA (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
2056 képviselőtársam korábbi és itt elhangzott állítását sem, hogy most, ha egyszer ennek egy teljesen kész javaslatnak kellene lennie, akkor mi értelme lenne, mondjuk, a jogalkotási folyamat parlamenti szakaszának - ez az egyik kérdés. A másik pedig, hogy ha ez vitaanyag, ak kor kivel gondolnák ezt megvitatni. Ugyanis azt gondolom, hogy a kormány tökéletesen lehetővé tette a civil szervezetek, társadalmi szervezetek számára, jogalkotásban részt vevő szervezetek számára, hogy ezt egy vitaanyagnak tekintsék, és a véleményüket me gformálják, s azt meg is fogalmazzák. Ugyanakkor meg nem egészen értem, hogy ha ez a probléma, hogy nemcsak a jogtudósoknak volt alkalmuk kifejteni a nézeteiket és megfogalmazni, hanem a társadalom egyéb szervezeteinek, tagjainak is, akkor pedig nem értem, hogyan képzeljük el, önök szerint mi az ideális jogalkotási folyamat, mondjuk, egy polgári törvénykönyv esetében. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíváne még valaki részt venni a pol gári törvénykönyvről szóló törvény vitájában. (Jelzésre:) Kétperces hozzászólásra megadom a szót az időközben jelentkező Szép Béla képviselő úrnak, MSZP. DR. SZÉP BÉLA (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem gondoltam volna, hogy az általános vitáb an elhangzottakhoz, a részletes vitában érintettekhez és a nyilvánosságban is lefolytatott vitához képest újra vissza kell térni néhány tényre. Nevezetesen arra a folyamatra, amelynek keretei között az úgynevezett szakértői bizottság végezte a munkáját. A kormányhatározatok ugyanis nemcsak feljogosítást adtak, felkérést fogalmaztak meg a munka elvégzésére, hanem folyamatosan határidőket határoztak meg, hogy az egyes munkaszakaszokat mikorra kell elvégezni. Tény az is, hogy a 2007. június 30ai utolsó teljes ítési határidőt megelőzően a kormány kormányhatározatban már két alkalommal hosszabbított határidőt. Ebben az esetben nem történt újabb határidőmódosítás. Lehet, hogy volt olyan résztvevő, aki ebben bízott, lehet, hogy ennek elmaradása érdekeket sértett, lehet, hogy esetleg szóban másfajta elígérkezések történtek, én ezeket nem tudhatom, hiszen részese nem voltam. De az tény, hogy a nyilvános, elérhető kormányhatározatokból kiderül, hogy 2007. június 30ával legkésőbb a normaszövegtervezetet a szakértői b izottságnak át kellett adnia, befejeződött a tevékenységének folytatására nyitva álló időtartam. És ezt követően alkotmányos szabály alapján, ami úgy szól, hogy a tisztelt Ház elé törvényjavaslatot csak a kormány, országgyűlési képviselő vagy bizottság ter jeszthet, ennek következtében ennek a váltásnak be kellett következni; nem sértődés, nem harag, nem ellenérzés, hanem az alkotmány, illetve a kormányhatározat rendelkezése alapján. Köszönöm. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Sal amon László képviselő úrnak, KDNP. DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm, elnök úr. Amikor ezt a határidővel kapcsolatos érvelést hallom, akkor nekem olyan emlékképek jutnak gyerekkorból vagy életem más korszakából az eszembe, mint a tervgazdálkodás, ott vol t az ötéves tervnek határideje, vagy lehet vas- és fémgyűjtési versenyben határidőt szabni. De, képviselő úr, ez nem olyan természetű munka, ami határidőhöz köthető. Sok mindenhez köthető. Például a metróépítéshez is határidőket szabnak, de azt is túllépik , és érdekes módon folytatják, újabb és újabb határidőket tűznek ki. Gondolom, ugyan mindenki bosszankodik, hogy elhúzódik a dolog, de senki nem gondolja azt, hogy abba kéne hagyni, vagy vegye át a munkálatokat a minisztérium saját kezűleg. Egy másik hason latot hadd mondjak. Például a rákkutatásra lehet határidőt szabni? Megparancsolni a tudósoknak, hogy 2012. december 1jéig tessék bemutatni a rák gyógyítására való
