Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 27 (236. szám) - A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz,
1992 Veszprém megye, 6. vk.): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vita során én is szeretnék néhány ált alános észrevételt tenni. Akár helyes célnak is nevezhetnénk azt a kormányzati szándékot, amely a tulajdon elleni szabálysértések esetében a rendőrség közreműködését biztosítaná. A cél helyes is, de az a gyanúnk, hogy ezt a változtatást semmibe veszik, ugy anis ennek gyakorlati megvalósulása, illetve ennek lehetősége a jelenlegi állapot szerint, azt gondolom, hogy egyenlő a nullával. Azáltal, hogy a törvényi lehetőséget biztosítjuk ehhez, túlzottan sokat nem tettünk, nem adunk hozzá semmit, klasszikusokat id ézve: se pénzt, se fegyvert, se paripát; nem adunk a rendőrök számára semmit, se infrastruktúrát, se létszámot, se pénzt, csak munkát, és egy újabb lehetetlen helyzetet teremtünk elő. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Örö mmel hallottam azt, hogy ezek szerint a jövő évi költségvetésben lesz lehetőség többletforrásokat biztosítani a rendőrség számára és ezáltal ezt a lehetőséget orvosolni. Szeretném megkérni államtitkár urat, hogy a válaszában akkor nevezze meg konkrétan azt az összeget, amelynek átcsoportosításával lesz forrás ennek a lehetőségnek a gyakorlati megvalósítására is. Ha már itt vagyunk, ennél a pontnál, mi azt gondoljuk, hogy a megoldás nem a jogszabályi szöveg megteremtésében van, hanem a gyakorlati eszközök bi ztosításában. Akkor bonyolódjunk bele egy elméleti vitába, amelyet az előbb Hankó Faragó képviselőtársunk már elkezdett. Végigolvasva a törvényjavaslat indokolását, azt látjuk benne, hogy ennek a változtatásnak, nevezetesen: a rendőrség bevonásának az az o ka, amely szerint a jegyző nem alkalmas arra, nem képes arra, nincsenek olyan feltételei, nincsenek olyan lehetőségei, ami a jegyző számára azt biztosítaná, hogy konkrétan, hatékonyan tudna eljárni ezeknek a tulajdon elleni szabálysértéseknek a felderítésé ben. Aztán az van a törvényjavaslat szövegében konkrétan, hogy abban az esetben van lehetőség arra, hogy a rendőrség ezeket a konkrét azonnali lépéseket megtegye, ha ezeket a feljelentéseket a rendőrségnél teszik és nem a jegyzőnél. Akkor ez most nem kettő s mérce? Az egyik szavunkkal azt mondjuk, hogy a jegyzők egyébként nem alkalmasak arra, azért, mert nincsenek meg a feltételeik, aztán a konkrét jogszabályi szöveg azt mondja - ahogy Hankó Faragó képviselőtársam is mondta , hogy abban az esetben van lehet őség arra, hogy a rendőrség az azonnali lépéseket megtegye, ha ott tették. De közben arra törekszünk, most a bólogatásokból azt vettem ki, hogy talán a későbbiek során módosító indítvánnyal ezt úgy tennénk tisztába, hogy mindkét esetben legyen lehetőség ar ra. Akkor ez meg nem teremt párhuzamos lehetőséget a kettő között? Ha kimondtuk azt, hogy a jegyző számára nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy ebben hatékonyan eljárjon, akkor nem az lenne a megoldás, hogy párhuzamos feltételeket teremtünk, hanem kimond juk azt, hogy ő nem alkalmas erre, a rendőri szerveknél van minden infrastruktúra, létszám, tudás, fellépési lehetőség , hogy ebben hatékony eljárást kezdeményezzünk, akkor adjuk oda számukra konkrétan ezt a lehetőséget. Ha odaadjuk számára a lehetőséget , akkor viszont valóban meg kell neveznünk azt a forrást, amely azt biztosítja számukra is. Szeretném megkérdezni, hogy elgondoltáke azt, hogy a következő időszakban - ha az elméleti vita bármelyik verzióját is ültetjük át majd a jogszabályi környezetbe - hány ilyen helyzet adódik majd a vidéki, városi körzeti kapitányságok esetében. Ha megteremtjük ezt a jogszabályi környezetet a következő időszakban, elvárhatjuke, hogy a rendőrök hatékonyan lépjenek fel e tekintetben, hogyha valóban nem biztosítunk hozz á forrást? Én azt támogatom a törvényjavaslat elfogadása során, hogy teremtsünk tiszta helyzetet: mondjuk meg azt, hogy a jegyző alkalmase arra vagy nem. Ha alkalmas a jegyző, akkor hagyjuk ott nála, és ne teremtsünk párhuzamos feltételeket, illetve lehet őséget; ha azt mondjuk, hogy a jegyző nem alkalmas rá, akkor ne legyen “ha” és “abban az esetben” a jogszabályi szövegben, hanem akkor mondjuk meg konkrétan azt, hogy ebben az esetben a rendőrök fognak eljárni, azért, mert a rendőrség számára biztosítottak ezek a lehetőségek, azért, mert a hatékonyságot várjuk el ezektől a lépésektől, és akkor viszont adjuk meg hozzá a megfelelő forrást is.
