Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - A hitelkárosultak megsegítéséről szóló törvényjavaslat előkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP):
200 forintot akartak félretetetni erre a célra a Fejlesztési Bankkal, akkor miért nincs meg ugyanez a pénz és lehetőség a banknak arra, hogy k özvetlenül is támogassa a bajbajutottakat? Itt szeretnék még egy tévhitet eloszlatni, legalábbis a rossz irányról elterelni a gondolkodást, amit megint csak Keller László mondott, miszerint majd az önkormányzatok, miután megvásárolják a lakást, és bérbe ad ják ugyanazoknak a bajbajutottaknak, miből fogják kifizetni a bajbajutottak az önkormányzatoknak. Kinek lesz megint kára? Az önkormányzatoknak, mert vagy kiteszi a nem fizető ott lakót, vagy pedig nem kapja meg a pénzét. Kicsit a gondolkodást érdemes lenne továbbvinni, továbbgondolni ezt a kérdést. Ezért javasoltuk azt, hogy a Magyar Fejlesztési Bank közvetlenül szálljon be, és közvetlenül segítse az embereket. Amikor önök arról beszélnek, és államtitkár úr, az ön felvetésére hadd reagáljak, miszerint a Fej lesztési Bank nem akar lenni lakossági bank lenni, én azt gondolom, minden állam, illetve minden pénzügyi vezetés azt dönt a bankja fölött, ami a saját bankja, amit akar. Azt gondolom, hogy ha önök segíteni akarnak az embereken, akkor igenis van olyan idős zak, pláne ha az önök állítása szerint pénz is van abban a bankban, akkor segítenek nekik, és úgy segítenek, hogy valamilyen módon megoldják ezt az időszakot. Mi nem arról beszélünk, hogy az idők végezetéig. Nem arról beszélünk, hogy ha egy család pénzügyi helyzete helyreáll, és mondjuk, újra állást kap az az ember, akkor is folytatódjék ez a gyakorlat. Mi azokról beszélünk, akik elvesztették az állásukat, akiknek az önök és a gazdasági válság okozta bajok miatt lerövidült a munkaidejük, és kevesebb pénzt v isznek haza. Mi azokról beszélünk, akik egyszerűen már nem tudják kifizetni a többi rezsivel és minden egyéb költséggel az élet költségeit, mert oly mértékben nehezültek meg az önök tevékenysége által. Ha csak egy úgynevezett válságkezelő intézkedést vagy kettőt említhetek: mi van azokkal a közszolgákkal, akiktől elvették a 13. havi fizetést? Mi van azokkal az emberekkel, akiknek mind megemelték az áfáját 5 százalékkal, ezáltal az egész energiaköltségük, mindenminden erre rárakódik? Ezek az emberek nem gon osz emberek, nem sumákok. Ők nem akarnak kilógni a fizetési kötelezettség alól. (16.50) Még egyszer hangsúlyozom Keller Lászlónak, csak azért, mielőtt ezekről az emberekről azt mondják, hogy ők úgy vették fö l a hiteleiket, hogy nem is tudták, hogy mit csinálnak, felelőtlenek voltak: őket a bankok mindenféle módon végigvizsgálták, megnézték, hogy valóban érdemeseke arra, hogy hitelképesek legyenek. Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány dolgot azért szeretnék még a szociális területen eloszlatni, mert én azt gondolom, nem visz jó irányba az, ha ön arról beszél, hogy a fölső decimálisban és az alsó decimálisban élő emberek helyzete hogyan változott, milyen nagyszerűen került egymás közelébe ez a két társadalmi réteg, a fölső tíz százalék és az alsó tíz százalék. Tisztelt Államtitkár Úr! Én kérem szépen, hogy akkor olvasson más statisztikákat is, nézze meg, hogy miért van az, hogy 3 millió olyan honfitársunk volt négy évvel ezelőtt, akik létminimum alatt vagy annak köze lében éltek, most pedig miért emelkedett ez 3,5 millióra. Miért van az, hogy 40 százalékos a gyermekszegénység, és ez 850 ezer gyermeket érint? Miért van az, hogy önök egyébként saját maguk mondták azt, hogy a gyermekszegénység ellen egy külön programot ke ll behozni, mert olyan nagy gondot okoz ebben az országban? Tehát ha valóban az önök, úgymond áldásos tevékenysége során javult volna a helyzet az országban, akkor én azt gondolom, hogy nem kellene ezekkel a problémákkal egyáltalán foglalkoznunk, és nem le nne ilyen helyzet, hiszen akkor egy erős állam egy erős nemzettel és erős állampolgáraival ellen tudott volna állni ennek. Tisztelt Országgyűlés! Önök valóban - és ezt senki nem vitatta, én mondtam is a bevezető hozzászólásomban, a fölvezetésben - próbálta k néhány törvényt módosítani vagy törvényt behozni a hitelkárosultak érdekében, de ezek nem segítettek azokon az ezreken, akik bajba jutottak. Alkalmatlannak bizonyult, vagy csak nagyon minimálisan segít egykét emberen. Hangsúlyoztuk azt is, hogy önök csa k - idézőjelben mondom persze a “csak”ot , azt kell mondani, a tavaly szeptember