Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 26 (235. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
1929 Köszönöm képviselő úr hozzászólását. Hozzás zólásra jelentkezett még Velkey Gábor képviselő úr. Parancsoljon! VELKEY GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos törvénymódosításról beszélünk, sokkal fontosabb annál, semmint ahogy ki néz, hogy mennyit fogunk erről a javaslatról vitatkozni. Valóban érdemi átalakításokat kezdeményez a kormány, olyan átalakításokat, amelyeknek több eleme vitatható. Én nem akarok azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy indokolt és jogose az EUjogharmonizáció ra való hivatkozás, mert szerintem nem ez a legfontosabb kérdés, bár ez is egy alapkérdés, és értem Kuzma László felvetését ebben az ügyben. A cím teljesen egyértelmű, amit megfogalmaz a javaslat: az iskolarendszeren kívüli képzéseket lezáró szakmai vizsgá ztatás szabályainak átgondolása. Itt az EUjogharmonizációra hivatkozik, ugyanakkor nem nézi végig, és megítélésem szerint a törvénymódosítás megszövegezése előtt nem hajtott végre egy alapvető vizsgálatot, aminek alapján eldönthette volna, hogy milyen műk ödési zavarai vannak a vizsgáztatás hazai rendszerének, most leszámítva a jogharmonizációs követelményeket vagy kötelezettségeket. Úgy gondolom, érdemes számba vennünk, hogy a gyakorlat oldaláról közelítve milyen zavarok, milyen problémák jellemzők ma erre a rendszerre. És akkor nem akarok sorozatban példákat mondani, de vizsgaelnökök nemcsak az iskolarendszeren kívüli, hanem az iskolarendszerű és nemcsak a szakképzésben, hanem a közismereti képzésben is rémtörténetek sorozatát tudják mondani annak igazolás ára, hogy milyen mérhetetlen egyenetlen a követelményrendszer és a vizsgáztatási rendszer ma Magyarországon. A legdemonstratívabb különbség különben nem a különböző szakmai képzési irányok vizsgáztatási gyakorlata között van - itt osztom Kuzma László vélem ényét a tekintetben, hogy a szakminisztériumok szerepének csökkentése nem indokolt , hanem a legnagyobb különbség az iskolarendszerű szakképzés és az iskolarendszeren kívüli szakképzés követelményszintje között van. Ma az a gyakorlat, erről is tudunk péld ákat mondani nagyon sokan, hogy a képzést végző szervező intézménynek szerepe van, nemcsak annyi, hogy a vizsgabizottságban részt vesz, hanem szerepe van kezdeményezni, hogy hogyan történjen a vizsgáztatás, többek között azt is, hogy milyen elnöke legyen a vizsgabizottságnak. Azt gondolom, hogy alapvető elvi kérdés végiggondolni azt, hogy aze a jó eljárás, ahol a képzést végző intézmény alapvetően befolyásolni vagy alakítani tudja a vizsgát, vagy éppen az lenne a jó eljárás, ha ettől érdemben függetlenedne . A függetlenség elvileg most is papíron megvan, a gyakorlatban azonban nem, hiszen a vizsgát szervező résztvevők kezdeményezik, hogy ki legyen a vizsgaelnök, és általában nem azokat a vizsgaelnököket preferálják, akik keményen a szakmai maximalizmusra ala pozva a leírt szabályokat mind mániákusan szeretnék számon kérni a vizsgáztatáskor, hanem éppen ellentétes gyakorlat jellemző ma. Az egyik képviselőtársam azt mondta, hogy indokolt és jó, ha verseny van a vizsgáztatásban. Szeretném megkérdezni, hogy a vers enynek mi lesz a következménye. Az, hogy a szakmai színvonal növekedni fog, a számonkérés erősödni fog? Nem! Ha a vizsgáztatásban versenyzünk, és a verseny résztvevői azok, akik a képzést végezték, abba az irányba fog menni a verseny, hogy a vizsgáztatás n e legyen mániákus, ne legyen szakmai alapú, hanem éppen hogy gyengüljön a szakmai erősítése a vizsgák követelményrendszerének, vagyis pont fordítva hat. Éppen ezért e téren nem helyes a versenyt erősíteni, mert fordítva hat, negatív következményei vannak a vizsgáztatásban is, és a képzés színvonalában is sajnos visszalépéseket eredményezhet, nem pedig előrelépéseket. A harmadik ilyen kérdés, ami szerintem alapvetően elvi kérdés, és érdemes vele foglalkozni, hogy az egységesítésben tudunke abba az irányba l épni, hogy az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzések közötti különbség csökkenjen. Én úgy gondolom, hogy ebben többet kellene lépni, ma itt van egy alapvető differencia, miközben maga a végzettség és a lehetőség,
