Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 20 (234. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VÍGH ILONA (Fidesz):
1838 Hozzáteszünk, elveszünk, bizonyos korosztályok mindig rosszul járnak egyegy törvénymódosítás kapcsán . A nyugdíjkorhatáremeléssel például az úgynevezett Ratkókorszak gyermekei, az 1952 és 1957 között születettek kerülnek kedvezőtlen helyzetbe. A nyugdíjkorhatár 65 évre való emelése is elhibázott meglátásom szerint, jelen körülmények között ez nem megold ás a munkaerőpiac gondjaira, mert hiába kell valakinek hosszabb ideig dolgoznia, amikor nincs munkahely. Jelenleg nemzetközi összehasonlításban is nagyon alacsony, 57 százalékos a foglalkoztatottság a 1564 éves korosztályban. Az idősebb korosztályokban ez még alacsonyabb, 2007ben az 5559 évesek foglalkoztatási rátája mindössze 48 százalék volt. Az előrejelzések szerint a következő 515 esztendőben nyugdíjkorba lépők között több százezren lesznek, akik kiesnek az ellátásból, mert nem tudják összegyűjte ni a szükséges úgynevezett szolgálati időt. Ők, akiket a rendszerváltás veszteseinek is emlegetnek, az elmúlt húsz esztendőben csak töredezetten voltak jelen a munkaerőpiacon. Ha az említett csoport kiesik a rendszerből, akkor a teljes nyugdíjrendszer alap értéke kérdőjeleződik meg, képviselőtársaim, s ekkor felvetődik majd a felelősség és a szolidaritás kérdése. Ma a nyugdíjkorhatár jelenleg ugye 62 év Magyarországon, háromévente egy évvel növekszik ez a határ, de nagyon kevesen vannak, akik a hatvankettedi k életévüket betöltve veszik igénybe a nyugdíjukat. Jelenleg mintegy 720 ezer korhatár alatti nyugdíjas van a rendszerben. Európában ugyan a 65 éves nyugdíjkorhatár a jellemző, de ehhez magas élettartam párosul, képviselőtársaim. Az Európai Unió korábbi ti zenöt tagállamában a várható élettartam átlaga a férfiaknál 77 év, a nőknél 83 év, míg Magyarországon a férfiaknál 69 év, a nőknél 77 év a születéskor várható élettartam. Tehát az EU átlagától való elmaradás a nők esetében négy és fél, a férfiaknál hat és fél esztendő. Ma 3 030 671 nyugdíj, illetve nyugdíjszerű ellátásban részesülő van, ebből 800 ezer rokkantnyugdíjas. Egy európai uniós tanulmány, képviselőtársaim, Magyarországot a rokkantak országának nevezte, hiszen arányában elfogadhatatlan a jelzett sz ám. Tudjuk valamennyien, hogy a rendszerváltást követő foglalkoztatási nehézségeket, miszerint másfélmillió ember veszítette el az állását, az egészségügy oldotta meg: rokkantosította az embereket. Ez ma is így van. A szigorítások ellenére az megy el rokka ntnyugdíjba, aki éppen akar. A szociális és foglalkoztatási problémákat jelenleg a nyugdíjrendszer kezeli. Tisztelt Képviselőtársaim! Ideje lenne elkezdeni ezen a nagyon fontos területen rendet rakni. A jelenlegi nyugdíjrendszer azt feltételezi, hogy az eg ymást követő generációk szolidárisak egymással. A jelenlegi aktívak abban a reményben fizetik a járulékot, hogy a következő generáció által befizetett járulék fedezi majd az ő nyugdíjukat. Már látszik a következő probléma, képviselőtársaim: a fiatalok nagy része nem bízik a jelenlegi bizonytalan nyugdíjrendszerben, és már most sem fizetnek járulékot. Mit látnak a fiatalok jelenleg? Szegény, főképpen a létminimum alatt élő nyugdíjasokat, amely nem perspektíva a számukra. Amikor, képviselőtársaim, a nyugdíjre ndszerről beszélünk, akkor nagyon fontos a fiataljaink helyzetének a számbavétele. Új fogalom látott napvilágot, amely a közgondolkodásban az öngondoskodás: tehát mindenki gondoskodjon magáról, így vagy úgy, mert az államra nem számíthatnak. El sem lehet k épzelni, mi lesz a fiataljainkkal nyugdíjas korukban! Az 1990es években a nyugdíjrendszerek problémái és a megoldások keresése nemzetközi szintre emelkedett, egyre nagyobb erők mozdultak meg világszerte. A Világbank 1995ben hárompilléres nyugdíjrendszert javasolt Magyarországnak. Az alanyi jogon járó, egyösszegű nyugdíj célja a megélhetés minimális szintjének biztosítása volt; a második pillér: az egymással versengő nyugdíjalapok egyikében minden aktív korú számára kötelező a tagság; a harmadik pillér az önkéntes tagságon alapul. Az 1997ben elfogadott és 1998ban indult nyugdíjreform a pályakezdőknek kötelezővé tette, hogy bruttó bérük 6, majd 8 százalékát a Nyugdíjbiztosítási Alap helyett az általuk választott magánnyugdíjpénztárak egyikébe fizessék. Ez ek együttese lett nálunk a nyugdíjrendszer második
