Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 20 (234. szám) - A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
1826 létrehozott társaságok, amelyeket egyébként az Állami Számvevőszék is kifogásolt, azoknak a vezetőire, azoknak a kifizetéseire vonatkozóan szintén nem terjed ki ez a szabályozás. Nyilvánvalóan fölve tődik másik oldalról a kérdés: a nagyfokú nyilvánosság, ahol versenykörülmények vannak, biztos, hogy indokolte minden üzleti titokkal összekötve, akár személyi - ahol, mondjuk, néhány szakember közötti verseny van, hogy ki melyiket tudja megszerezni , va gy akár csak jogi szerződések kérdésénél is? Ott indokolte, ahol egyébként úgymond piaci szereplők is megjelennek, akiknek viszont nem kötelességük ezen adatok nyilvánosságra hozása? Tehát ez versenyjogilag is fölveti azt a kérdést, hogy bizony különbsége t kell tenni egyrészt versenyhelyzetű vállalatok és monopolhelyzetű vállalatok - ezen belül az állami megrendeléssel bírókról beszélek természetesen - és legalább ennyire a nyereséges és veszteséges vállalatok, a jól gazdálkodó és a rosszul gazdálkodó váll alatok kategóriája között. Hiszen én úgy gondolom, jól működő, akár állami, akár önkormányzati vállalatok vezetőinél ilyen jellegű szabályozás nem kezeli árnyaltan, nem kezeli megfelelő körülmények között a szabályokat. Tehát ha önök valóban a szabályozáss al szerették volna az átláthatóságot biztosítani, akkor azt gondolom, a minimum két évig visszamenőleges adatszolgáltatást - amelyet előírnak, hogy fenn kell maradnia - legalább 2008ig vissza kellene vezetni, és akkor ott kezdődik, amelyre egyébként nem i s kellene törvény, hanem csak önöknek mint tulajdonosnak, mint állami cégek tulajdonát képviselő kormányzatnak el kellene rendelni, hogy tessék nyilvánosságra hozni. Eddig is el lehetett volna ezt rendelni, és nyilvánvaló, az önkormányzatokat meg ebben val óban legfeljebb fel lehet kérni, de ilyen értelemben két évre visszamenőleg, ha már megjelenik, mert akkor lehetne azt érzékelni, hogy az állampolgár meg tudja állapítani, hogy ha önöknél egy vezető hatmillió forint/havi jövedelmet kapott, akkor most ehhez képest mit jelent az, hogy kétmillióra vagy ez alatti összegre viszik le ezt az összeget. Azt gondolom, ez festene világos képet. Ráadásul sokkal árnyaltabb a dolog, mert valóban nemcsak munkabérekről, hanem mindenféle egyéb olyan, nem látható juttatásokról is szó van, amelyek a végkielégítések világába, a javadalmazások világába tartoznak. Én azt gondolom, hogy a BKVt érdemes visszaidézni, az már elég jól közismert. Van egy nem kevés alapfizetés, ehhez önök garantáltak 150 százalékos, havonta járó prémiumot, ehhez teljesítmény függvényében - értsd: egy veszteséges cég esetén is megkapták - egy másik 150 százalékot, tehát példaként, ha 600 ezer forint volt egy ilyen fizetés, ehhez egyszer 900 ezer forint járt havonta, majd még 900 ezer forint, amely már így 2,4 millió forint/hó. Ehhez jött még a jutalmazás lehetősége, amellyel éltek, nemritkán egyébként - a vasútnál hallhattuk is - alkalmazták azt a megoldást, hogy nyugdíjba vonulást megelőzően tették. Ezzel védekezni nem lehet. Ez az önök csele kvési képességén kellene múljon - (Keller László közbeszól.) kedves képviselőtársam, majd kap szót, természetesen, azt gondolom, én se beszéltem az ön felszólalásába, de Keller Lászlótól nem várhatunk mást, hiszen ő már ezt vizsgálta jó alaposan , amelyne k eredményeképpen eljutottunk idáig, amelynek most az az eredménye - nyugodtan Márton Attilával egyetérthetek , hogy PRtörvénytervezetet nyújtottak be, amely egyrészt majd a jövőt kívánja szabályozni, másrészt a múlttal nem kíván szembenézni, harmadrészt összekeveri, összemossa minden jól és rosszul működő cégnek az ügyeit, és alapvetően végül is a takarékosság tekintetében, amelyről szóltak, annyi fáradságot se vettek, hogy kiszámolják, hogy tulajdonképpen mit is szeretnének szabályozni. Ennek eredmények éppen egy homályosításra, egy összemosásra ad alkalmat a különböző önkormányzatok, a Fővárosi Önkormányzat és a kormányzat elhibázott, rossz személyzeti, bérpolitikáját, javadalmazási politikáját tekintve. Én ezért úgy gondolom, hogy joggal lehetett azt mo ndani a költségvetési bizottságban, hogy minimum kidolgozatlan, átgondolatlan, pontatlan és végrehajthatóságában is megkérdőjelezhető ez a törvény. Tehát joggal az általános vitára való alkalmasságával sem értünk egyet. Javasoljuk, hogy a Fidesz ez irányú javaslatát vegyük általános vitára, és ott, azt gondolom, alaposabban körüljárhatjuk ezt a kérdést. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
