Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 20 (234. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - IKVAI-SZABÓ IMRE (SZDSZ):
1779 támogatás közismerten kevés, de mégis az önkormányzatok jó szívvel egészítik ki ezt, mert ez egy nagyon jó befektetés a jövőbe, annál is inkább, mert ha a gyermek a családjában marad, ha a családnak a költségei nem nőnek az égig, akkor annak a t ársadalmi haszna a későbbiek során duplán megtérül. Az a nem egészen 40 millió forintos javaslat országosan és összesen, amivel a korai fejlesztés normatíváját módosítani kívánjuk, annak a 3 ezer 05 éves korú gyermeknek a jövő évi ellátását garantálja, ak inél egyébként valószínűleg az országban sokkal több igényelné ezt a támogatást, de ha ezt elvesszük, végérvényes, visszavonhatatlan kár keletkezik. Jól érthető, hogy ha 05 éves korban jövőre valaki kiesik, nem kapja meg a korai fejlesztést, az már 18 éve s kora fölött nem pótolható. Egy másik ilyen kérdés, amit mindenféleképpen felvetek, ugyancsak egy önkormányzati ügy: a települési önkormányzatok belterületi útjainak felújítása. Mondhatják azt, hogy persze, mint ahogy a költségvetés indoklásában is megtal álható, hogy az európai uniós forrásokkal ez a kieső pénz pótolható, sajnos nem egészen. Megmondom, hogy miért. Azért nem, mert az önkormányzatok nagy része, miután ez egy 56 éves jó gyakorlat, hogy a települési belterületi utak felújítására pénz van, pro gramokat készített. Az önkormányzat ilyen, hogy programot készít, méghozzá legalább 4 évre, a fővárosban 7 éves fejlesztési tervünk van, így arra a teljes önkormányzati költségvetési gazdálkodás ráfokuszál, hiszen azt egy hosszú távú programként kezeli. Íg y történt ez Budapesten, de így történt ez Szegeden, Kecskeméten, Debrecenben, Győrött, mindenütt az országban. Ha persze az önkormányzat tudja azt, hogy majd ennek a jó világnak, nevezetesen, hogy erre állami forrás van, vége lesz, akkor persze nem készít több éves tervet, de készített az ártatlan, így a főváros is. Már csak azért is, mert erre sem a KÖZOPból, ott a nagy települések közötti közműfejlesztésekre van mód, sem pedig a ROPból, ami a regionális elérésre való, nem lehet forrást biztosítani, mag yarán: a dolog hogy néz ki? Két település közt van fejlesztési pénzünk az útra, a települések közötti összeköttetésre, a ROPból meg tudjuk csinálni az elkerülőt vagy a kikerülőt, vagy éppen a körforgalmat, csak éppen úgy járunk, hogy a településünk határá ig nem tudunk kimenni, meg nem tudunk bejönni, mert éppen a belterületi utak felújítására nem marad már pénz. Nota bene, új programok indítását én se gondolnám válság idején. Nota bene, nem gondolnám támogathatónak új pénz beemelését a rendszerbe. De ha a megkezdett programok befejezéséhez most nem tudunk pénzt adni, az ki fog esni, és le fognak amortizálódni azok a beruházások, amelyeket ahhoz eszközöltünk, hogy az elérésünk és a regionális hozzáférésünk meglegyen. Tehát ez megint egy olyan befektetés tudn a lenni, amit mindenféleképpen támogatni érdemes, ráadásul a krízisre tekintettel, ráadásul egyedi jelleggel egyáltalán nem gondoltunk átcsoportosítani, pusztán lehetővé tenni kivételes szabályként egy évre, hogy az útpénztárból is legyen indokolt esetben a már megkezdett programoknál, ahol az önkormányzat kötelezettségvállalással rendelkezik, finanszírozható. Végül, de nem utolsósorban egy nagyonnagyon fontos kérdés, ott, ahol a helyi önkormányzat arra kötelezett, hogy közösségi közlekedést tartson fenn. Tipikusan azok a települések, városok ezek, ahol nagy lakossági koncentráció van, agglomeráció van, így tehát egy debreceni, egy győri, egy pécsi, egy miskolci vagy éppen egy budapesti közösségi közlekedés nemcsak önmagáról szól, hanem a település és a ter ület fejlődéséről, illetve kibocsátáscsökkenésről, a modal splitről és így tovább. Mindeddig módja volt az önkormányzatoknak, hogy a 4es melléklet szerinti jövedelemdifferenciálás után visszaigényelje a beszámítási összeg 25 százalékát, ha azt a helyi köz össégi közlekedésre fordítja. Budapesten az arányok érzékeltetése végett 2007ben 417 milliárd forint személyi jövedelemadót fizettek be a budapestiek, ebből az akkor aktuális jogszabály alapján 8 százalék, mintegy 34 milliárd forint jutott volna vissza a városhoz, ha a jövedelemdifferenciálás ezt el nem téríti. Így tehát mi, a Fővárosi Önkormányzat mintegy 1,8 milliárd forintban részesedtünk a 417ből.
