Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 20 (234. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
1775 Az egyik az, hogy a jelenlegi tartalékok rendszere - ezt Babák képviselőtársa mnak külön megígértem, hogy fölvetem, és ő ugyan már nincs itt, de mondják meg neki, hogy fölvetettem - tényleg szokatlanul nagy az eddigiekhez képest. Ennek megfelelően én értem a kormányzat szándékát, hogy három típusú tartalékkal is megpróbálja körbebás tyázni a jelenlegi költségvetést. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én a Fidesz helyében tulajdonképpen örülnék ennek, mert azt gondolnám, ha ennél jobbak a kilátások, akkor a jelenlegi közvéleménykutatási adatok szerint valószínűleg Fideszkormány vagy F idesz és még valaki kormány jön, ennek megfelelően, ha vannak tartalékok, akkor van egy kis mozgástér, ha jobb a helyzet, tehát én ezt nem érzem akkora tragédiának, ha a másik oldalon ülnék, akkor ettől nem érezném olyan rosszul magam. De mindenesetre ezek a tartalékok méretükben is, struktúrájukban is jóval nagyobbak az eddigieknél, ennek megfelelően alkalmasak arra, ezt fontosnak tartom jelezni, hogy néhány olyan kérdést, amelyek megoldása mindannyiunk számára meghatározó jelentőségű... - és itt ismételné m önmagam, mint Török Zsolt képviselőtársam ezt ma tényleg többször megtette, de én ezt az általános vita kapcsán tettem meg, hogy tudniillik azt hiszem, egy ilyen nehéz helyzetben, amely nehéz helyzet okozója csak részben a világgazdasági válság, másrészt a magyar gazdaság és társadalom ezernyi megoldatlan problémája, az egészségügytől az oktatáson keresztül az államapparátuson át az önkormányzatokig bezárólag, a szociális területekig bezárólag. Ezen problémák kezelésének egy része természetesen nagyon neh éz helyzetben elhalasztható. Mondhatjuk azt, hogy egy gazdasági világválság kellős közepén nincs mód arra, hogy mindent megcsináljunk, amit egyébként szeretnénk. Azt azonban nem tehetjük, és a mi módosító javaslataink erre vonatkoznak, hogy olyan lépéseket tegyünk, amelyek visszafordíthatatlanok, abban az értelemben, hogy olyan roncsolásokat tesznek egyes területeken, amelyeket utána már nem lehet egy picit jobb helyzetben. Nagyon bízom abban, hogy 2011ben már az itt ülő majdani parlamenti képviselőknek pi cit könnyebb lesz, mint 2010ben ilyenkor összeállítani egy költségvetést, mert kicsit nagyobb lesz a mozgástér, kicsit több lesz a lehetőség. Nem lesznek csodák, nem lesz vége a gazdasági válságnak, a nehézségeknek, de egy picit jobb lesz a helyzet. Ha cs ak azokat a lépéseket fogjuk vissza, amelyek még visszafordíthatóak, akkor szerintem eleget teszünk annak a követelménynek, hogy az ország, a társadalom érdekében teszünk lépéseket. Erre meggyőződésem szerint van mód, pontosan azért, mert ezek a tartalékok rendre biztosítanak bizonyos mozgástereket. Hogy ez mennyire így van, csak jelezném, hogy a pénzügyminiszter és az egészségügyi miniszter közös megállapodását a kórházi vezetőkkel, amit - egyébként már jeleztem - egyáltalán nem tartom szerencsésnek, mint ahogyan sokan ezt itt ma szerencsésnek tartották, 20 milliárd forintot a tartalék terhére próbál meg biztosítani, és 16 milliárdot szerintem a semmiből, de erre még nem kaptam választ, nyilván majd az államtitkár úr egyszer majd valahol, valamikor elmondja nekem, hogyan lesz jövőre az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szufficites, hogyan lesz benne tehát több 16 milliárddal, ami alkalmas arra, hogy ezt a többletet finanszírozza. Erről még nem sikerült választ kapnom. Tehát ennek megfelelően a módosító in dítványaink a legnehezebb területekre vonatkoznak, a kollégáim is erről fognak beszélni, alapvetően a szociális szférára, az oktatásra, a közoktatásra és az önkormányzatokra vonatkoznak. Ezek összegszerűen nem kezelhetetlen mértékűek. Fontosnak tartom azt, hogy a liberális frakció magára nézve kötelezőnek gondolja azt, hogy a jelenlegi helyzetben nem lehet rontani a hiánycélokat. A vita során itt felmerült, hogy vane mozgástér egy kicsit nagyobb hiány irányába való ellépéshez. Azt gondolom, miközben termés zetesen ez egy ésszerű felvetés lehet, lehetne ezen gondolkodni, Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében, a nemzetközi gazdasági, pénzügyi világban elfoglalt helyünket és bizonytalanságainkat ismerve óriási hiba lenne a hiánycélt fellazítani, és ott m egpróbálni engedményeket tenni. Egyébként erre az IMFfel kötött szerződésünk valószínűleg nem is ad lehetőséget, ígéreteink nem is adnak lehetőséget. Tehát a keretek között maradva, a tartalékok alapjait nem megkérdőjelezve kell megoldást találnunk néhány kérdésre.
