Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 20 (234. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
1674 Elnök úr, köszönöm a szót. B ár úgy látom, úgy nehéz lesz vitatkozni a költségvetésről, hogy az ellenzéki kollégák nem tisztelték meg jelenlétükkel a parlamentet. De nem csak ez az egy nehézség adódik, és szeretnék az ellenzéki módosító indítványokkal foglalkozni. A legtöbbjével valój ában nem, mert a módosító indítványaik döntő többsége a “ki tud több módosító indítványt írni” című, típusú házidolgozatíró versenynek volt a része, igazából figyelmet nem érdemel, és a Költségvetési Tanács is tulajdonképpen számos kifogással, számos kate góriába sorolható kifogásokkal ezek elvetését, figyelmen kívül hagyását javasolja. A Fidesz több képviselő módosító indítványával a 24. ajánlási számmal kezdődő, sok ajánlási pontot érintő, talán egyszerűbb, ha így mondom: 1151es módosító indítvány kereté ben egy átfogó, a költségvetés egészét érintő javaslatot terjesztett elő; mintegy 450 milliárd forintot kíván átcsoportosítani. Talán a kiadási résszel érdemes kevesebbet foglalkozni, mert ha van pénz, ha van forrás, azt szívesörömest elhiszem, hogy számo s jó célra lehet fordítani, és a Fidesz ilyen típusú indítványait is látva - természetesen, ha van ehhez bevétel - a kiadásokkal is jórészt egyet lehet érteni. Egy kérdés ugyan fennmard, hogy vajon azt a 200 milliárd forintos gazdaságösztönzési programot, amelynek a részleteit nemhogy kidolgozva nem látjuk, de úgy az irányát, a stratégiáját, a címzettjeit sem tudjuk kiolvasni a módosító indítványból, sem az indokolásból, ez azért némi kívánnivalót hagy maga mögött; különösen abban a perspektívában, hogy pus ztán ez az egy rovata az indítványnak több mint 20 százalékát, 200 milliárd forintot érintene a jövő év vonatkozásában. Tekintsünk azonban akkor most először inkább arra, hol keletkezik az a forrás, amit megpróbál szétosztani sok képviselőtársam a Fidesz p adsoraiból. Nos, segítségül hívom a Költségvetési Tanács álláspontját, mert bizonyára azt még ők is hitelesebbnek fogadják el, mintha bármely szocialista képviselő - még ha oly szakmai jelleggel is - megszólalna ebben az ügyben. Azt látjuk, hogy egyik fő f orrásként a kamatkiadások megtakarítását tekintik, mondhatni: a potenciális, jövő évi választások után felálló új kormány hitelességének szinte azonnali és robbanásszerű javulását, és ebből kívánnának megtakarítani jelentős mértékű kiadásokat. A Költségvet ési Tanács azonban lefordította ezt az elgondolást a számok nyelvére is, és ugyan első közelítésben egy nagyobb számot mondott, de utána egy korrektúrát is végzett a saját számításánál, ahol a különféle, a javaslatban foglalt kiadások másodlagos, harmadlag os hatásait is figyelembe véve számszerűsítette, hogy mit is jelentene ez az elgondolás. (8.40) Nos, a Költségvetési Tanács számítása szerint a nemzetközi hitelképességnek, a kockázat csökkenésének azonnal, májusban úgy kell bekövetkeznie, hogy 2,8 százalé kkal csökkennie kell - még egyszer mondom, azonnal - a jegybanki alapkamatnak, ahhoz, hogy az a megtakarítás, ami ebből származik, jelen legyen a költségvetésben, elosztható forrássá váljon. Én azt hiszem, ez így önmagában tükrözi, nemcsak hogy lehetetlen, hanem egyben a javaslat felelőtlenségét is jól reprezentálja. A megtakarítás egyébként ebben az esetben nagyjából az a 200 milliárd lenne, amit gazdaságfejlesztési előirányzatra kívánnának elkölteni. Ha pontos akarnék lenni, ak kor csak 180 milliárd, de ezt is csak azért mondom, mert velem lehet alkudni ebben a tekintetben. Tehát tulajdonképpen pont azt a forrást nem tudja előállítani ez a javaslat, ami, hogy úgy mondjam, a vezérhajó, a sötétben a világító fáklya akar lenni a Fid eszjavaslatban. A Költségvetési Tanács azonban azt is mondja, hogy a további forrásokhoz, például a stabilitási tartalékhoz való hozzányúlás a másik olyan elem, amellyel azután végképp nem tud egyetérteni, hiszen annyi kockázat, annyi bizonytalanság van a válság következtében is a jövő évben, hogy ezek a források pont azt a célt szolgálják, hogy ezeket a bizonytalanságokat, kockázatokat kezelni lehessen. Egyébként egyfajta csodálkozással szemlélem, hogy tegnap még egy interpelláció is keretében számon kért ék a kormányzattól, hogy az európai uniós elnökségre való felkészüléshez nem képzett
