Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke:
168 Annak a vitának a második évében, amiről Font kép viselő úr beszélt, tavaly a bábolnai kihelyezett ülésen hangzott el először, hogy a hivatal keveset foglalkozik a mezőgazdasággal, keveset foglalkozik azzal, hogy milyen a mezőgazdasági termelők jövedelmezősége a feldolgozókéhoz és a kereskedőkéhez képest. Mi erre úgy reagáltunk - mint arra bizonyára emlékeznek a mezőgazdasági bizottság tagjai is , hogy elkezdtünk a korábbiakhoz képest jóval alaposabb tanulmányokat és elemzéseket készíteni arról, hogy szerintünk miről is van szó. A mi szempontunk mindig ve rsenypolitikai megközelítés, illetve a mi szempontunk mindig az, hogy a hosszú távú fogyasztói jólétet hogy lehet úgy elérni, hogy közben az ágazat legalapvetőbb érdekei ne sérüljenek. Ha mi a fogyasztóra nézünk, akkor természetesen nem a termelő primer ér dekeit követjük. Viszont mindig azt mondjuk, hogy a fogyasztói jólét nagyon fontos közérdek, és ahhoz, hogy a termelők szempontjait is figyelembe vegyük, jó szót érteni egymással - ettől nem félek , másrészt mindig azt mondjuk, hogy vannak olyan egyéb más közigazgatási szervek - például a kormány , amelyeknek különösen arra kell figyelniük, hogy ha a termelők érdeke, a termelők jövedelemképessége van első helyen, akkor azt támogassák. Mi meg a fogyasztók szempontjait támogatjuk, és a kettő hosszabb távon összhangba hozható. Mint a villamos energia is mutatja, hosszabb távú vitáink is vannak. Ezt azért mondtam előre, mert ilyenkor mindig elsősorban a kritikákra kell reagálni, s mint a gazdasági bizottság ülésén mondtam, mi is gondolkozunk azon, hogy a jöved elmi aránytalanságokat hogyan lehet hosszú távon orvosolni. Szabályozással lehet, ha aszimmetrikus a viszony a termelők, a feldolgozók és a kereskedők között. Olyan finom szabályozásokat lehet beépíteni, amelyek az egész rendszert - mondanom sem kell, hogy mi a piacgazdaság hívei vagyunk - nem rogyasztják össze. Ugyanakkor az aszimmetria esetleg jobban kedvez azoknak, akik gyengébb tárgyalási pozícióban vannak. Ennek az ígéretemnek a keretében tegnap el is juttattam a mezőgazdasági bizottság néhány tagjának - például elnök úrnak, valamint Herbály, Jakab, Medgyasszay, Velkey és Karsai képviselő uraknak - egy javaslatot arra, hogy szerintünk abban a helyzetben, hogy Sólyom elnök úr visszaküldte megfontolásra az előző törvényt, hogyan lehetne egy olyan konstruk ciót csinálni, ahol figyelembe veszünk minden érdeket, beleértve az aszimmetrikus viszonyt is. Mi arra teszünk javaslatot, hogy először talán a kereskedelmi törvényhez lenne érdemes hozzányúlni, amivel erősíteni lehetne a termelőknek az aszimmetriából adód ó gyenge pozícióit. Most hagyjuk ki a feldolgozókat; a termelők és a kiskereskedők közti viszonyba be lehet még néhány olyan elemet építeni - erre teszünk javaslatot is , ami védettebb helyzetbe hozza a termelőket, ami persze önmagában biztosan nem oldja meg az egész ágazat nagyon általános és alapvető problémáját. Hadd mondjak egy példát anélkül, hogy hosszan húznám az időt itt a pulpituson. Azt mondjuk, lehetséges, hogy a termelők maximálhatják azt az árat, amelyen továbbadható az ő termékü k. Ez azért érdekes, mert többször felmerült, hogy olcsón adják a szlovák meg a lengyel tejet, míg a magyar tejet drágábbra árazzák be a kereskedők. Ez egyébként sok más terméknél is előjött. Hozzánk ilyen panaszok jönnek. Ez esetben lehetséges, hogy a ter melő maximálja, milyen áron adható az ő terméke a kereskedelemben. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a haszonnak egy kisebb része csapódik le a kereskedőnél, másrészt azt, hogy a termék iránt nagyobb lesz a kereslet, ami piacélénkítő hatással bír. Ezt azért mo ndom, hogy lássák, számos olyan technika van, ami nem versenytörvényellenes, s nemcsak a magyar, hanem az uniós versenytörvénnyel sem ellenkezik. Mi hatnyolc ilyen kis apró lépést írtunk le vitaalapnak, amelyek az aszimmetrikus viszonyt egy picit jobb ir ányba mozdíthatják. Mindig leszögezzük azonban, hogy ez önmagában az egész ágazat teljes problematikáját messze nem tudja megoldani - ezt akartuk leírni ebben a tanulmányban is bővebben , soksok más tényező is kell ahhoz, hogy így legyen. Engedjék meg, h ogy nagyon röviden végigszaladjak a hozzászólásokon. Az egyik dolog az, amit Göndör képviselő úr kapcsán már mondtam is, hogy többféle közérdek van, amiket a kormánynak és a parlamentnek kell összehangolnia. Mi középen, a fogyasztók pártján vagyunk, a hiva tal ilyen irányban dolgozik az eljárásaiban, s azok az ajánlások, amiket évről évre teszünk - most is az
