Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 13 (232. szám) - Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz):
1504 így a valamikori rendelet azon célja, hogy a gazdálkodók tömörüljenek, és erős gazdaszervezeteket hozzanak létre, egyre kevésbé valósul meg. Ráadásul a támogatás is a gazdákat kihasználó kereskedők kezébe k erült. A parlagfűprogrammal kapcsolatban el kell mondani, hogy a jelenlegi módszer messze nem hatásos. Az eredménye annyi, hogy év végén kasszát lehet készíteni, mennyi pénz is fogyott el, de a fertőzött területek nagysága tovább nő. Indokolatlan minden sz empontból a közigazgatási hivatal részvétele a feladatban, mert ez egy szakmai munka lenne, és a feladat végzését teljesen ebbe az irányba kellene eltolni, és ha ez szakmai munka, akkor a gazdákat nem piszkálják az előtt, mikor a búzát learatták, és utána kezdődik a tarlóhántás, és ott találnak parlagfüvet, és képesek az egész nagy területre kivetni a büntetést a hozzá nem értő emberek. Ezért át kellene venni olyan országoktól az általuk szerzett tapasztalatokat, ahol a hatékonyság kézzelfogható. Az évek ót a erre fordított jelentős összeg nagy része sajnos kidobott pénz. (17.20) A vízgazdálkodással kapcsolatban el kell mondani, hogy a vízgazdálkodási társulatok a 2007. év óta nem meg a megígért központi támogatásukat. A mezőgazdasági vízgazdálkodás, különös tekintettel a belvízvédelemre az alföldi megyékben, nagyobb figyelmet érdemelne meg. A belvízzel szembeni védekezés a belvízvédelmi csatornahossz, illetve a védőterület nagysága szerint hat alföldi megyére koncentrálódik. Azzal, hogy megváltozott a finans zírozási mód, illetve a védekezés esetén sok áttételes, összetett rendszernek kellene tökéletesen működni ahhoz, hogy a védekezés sikeres legyen, nagyon sok a kockázati elem. Fontos lenne ismét egy áttekintő rendszer kialakítása, működtetése. A 2002. év ót a központi támogatás gyakorlatilag nem történt, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy pályázati pénzekből, valamint az érdekeltségi hozzájárulásból nem lehet ezt a nagy rendszert fenntartani. A 2006. év májusában volt az utolsó komolyabb belvízgond, de akk or is az emberi kitartásnak és találékonyságnak köszönhetően nem volt nagyobb gond. Egy váratlan, nagy mennyiségű, hosszú lefolyású védekezés kimenetele nem lenne sikeres. Az inputárak magasságáról már beszéltem, de azért még egyszer én is megemlítem azt a szerintem orcátlan áremelést, amit a műtrágyaáremelés során tapasztaltunk. A monopolhelyzetbe került nitrogéngyártó cég az állam pénze segítségével volt képes még kizsebelni a gazdákat, amikor tízezer forintra emelte mázsánként a műtrágya árát, mondván, hogy csak így gazdaságos neki. Most meg mit tapasztalunk ebben az évben? Már ötezer forintért is adja, csak vigyétek! Hát akkor így is gazdaságos neki? Ez itt a nagy kérdés. Ezt a helyzetet a Gazdasági Versenyhivatalnak is felül kellene vizsgálnia, mert it t a gazdák kizsigereléséről van szó. Tisztelt Országgyűlés! A cukorrépa területcsökkenéséről már egy rövid említést tettem. Végeredményben ez az ágazat teljes tönkretétele volt, ami az elmúlt időszakban cukorreform címén Magyarországon megtörtént. Mindössz e 23 százaléka lett a 2008. évi cukorrépatermelés a 2007. évihez viszonyítva. Egyetlenegy gyár maradt meg, a cukorkvóta 75 százalékát visszaadta az ország. A jelentés elhallgatja a lényeget: ez az ágazat teljes tönkretételét okozta. Tovább romlott az orsz ág vetésszerkezete, ugyanakkor robbant a nyerscukor és a finomított cukor ára. A londoni árutőzsdén a nyerscukor ára októberi lejáratra fontonként 0,36 centtel 19,73 centre nőtt. A kereskedők szerint nincs messze az az idő, amikor az ár eléri a 20 centet. A finomított cukor ára is rekordmagasságba szökött, 519 dollárra tonnánként a normál időszakban 300350 dolláros árhoz képest. Ez is mutatja, hogy a cukorgyárak megszüntetése nagy hiba volt, de még nagyobb hiba volt hagyni, hogy a gyártulajdonosok döntése alapján idáig jusson a helyzet, ami azt eredményezte, hogy a cukorból is nettó importőrök lettünk. De például a mannheimi székhelyű Südzucker Ukrajnában termeli a cukorrépát, nem foglalkozik az EUs elképzelésekkel, mert célja Németország ellátása, és nem akar kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. A cukorral kapcsolatban ma már nem lehet semmit sem elbagatellizálni.
