Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 13 (232. szám) - Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - HERBÁLY IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1414 (9.50) Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az agrárágazat helyzetéről szóló jelentést tárgyaljuk, akkor nagyon fontos, amit az előzőekben mondtam, hogy kötelezővé tenném a jelentés folyamatos tanulmányozását, az arról való gondoskodást minden, a z ágazatban szereplő számára. De az Agrárgazdasági Tanács jelen ajánlásait pedig minden képviselő számára, minden érdekképviselet számára, mert úgy gondolom, hogy teljesen pártatlanul, minden hátsó szándék nélkül fogalmazza meg azokat a feladatokat, amelye ket nekünk, részben a törvényhozás szereplőinek, másrészt a gazdálkodóknak és végül, de nem utolsósorban az érdekképviseleteknek is figyelemmel kell kísérniük a munkájuk során és közreműködni a megoldásban. Ha ezeket kellő intenzitá ssal, figyelemmel megtennénk, akkor azokat a hitvitákat, amit mondjuk, a hatékonyságról, intenzitásról, versenyképességről folytatunk sokszor, ezeket elkerülnénk. Csak szeretném megemlíteni: a jelentés is tartalmazza, de csak azért, hogy mindenki hallja, e lgondolkodtató, hogy egy hektár mezőgazdasági területre jutó termelési áron számított kibocsátás az uniós régi országokban, tehát a 15ök vonatkozásában egy hektárra vetítve 2232 euró, az új tagországok átlagában 1179 euró. Magyarország egy kicsit ennél jo bb, 1312 euró a kibocsátás egy hektárra, de gondoljuk csak el: ha nem tudjuk növelni az intenzitásunkat, ha megmaradunk azon a tudás, technikai és gondolkodásmódban - és elnézést kérek, hülyítjük a gazdákat, bocsánatot kérek a kifejezésért , akkor nem tu dunk erről a szintről előrelépni, és lemaradunk a versenyben. Márpedig akárhogy is nézzük, az ágazaton belül is van verseny, az egyes országok között is van verseny, még az Európai Unióban is, de természetesen világvonatkozásban is. Visszatérve: azt gondol om, hogy nagyon nagy figyelmet érdemel az Agrárgazdasági Tanácsnak az a 14 pontja, amellyel felhívja a figyelmünket a teendőinkre - mindjárt meg is találom, meg is van , ezek közül szerencsére az Agrárgazdasági Tanács ajánlásai közül az 1. pontot remélem, hogy sikerül kivédenünk. Tegnap elfogadtuk a rövid nevén az etikus kereskedői magatartásról szóló törvényt, és én bízom benne, hogy ezzel egy normális szintre hozzuk a termelők, a feldolgozók és a kereskedők közötti kapcsolatot, és azok a túlkapások, amel yek a visszatérítések körül alakultak ki, normális szinten be fognak állni. Természetesen tovább kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk, és a vevői erőfölény ügyében, azt gondolom, a terméktanácsoknak, a termelőknek is vannak még teendőik. A magyar állatteny észtés leépüléséről szóltam, úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel még nagyon sokat kell foglalkoznunk. A harmadik az állami kockázati tőke megteremtése. Én ezzel nagyon egyet tudok érteni. Azt gondolom, hogy az intervenció visszahozása a gazdálkodásba, és a mezőgazdaságnál továbbgondolva azt a megoldást, amikor egy közös kockázati alapot hoztunk létre az éghajlati visszásságok rendezésére, a kockázati tőkealap megteremtését kell célul tűznünk. A földkérdéssel többen foglalkoztunk, sajnos ebben nem sikerült eredményt elérnünk. A túlzott mértékű földkivonás veszélyeire is felhívja az Agrárgazdasági Tanács a figyelmet. Talán ez az egyetlen olyan kérdés, ahol egy nagyon enyhe vitát tudnék én generálni, de úgy gondolom, hogy hosszú távon igaza van az Agrárgazdasá gi Tanácsnak, rövid távon jó lenne, ha a barnamezős beruházások mellett jelentős mértékű zöldmezős beruházások segítenék a magyar gazdaság, a magyar mezőgazdaság, a magyar élelmiszergazdaság fejlődését. A vízfelhasználás jelentőségére, a termelésbiztonság fokozására is felhívja a tanács a figyelmünket. Egy ilyen helyzetben lévő országnak, ahol keresztülrohan a víz, azt gondolom, hogy nagyon el kell gondolkodni ennek a megszívlelésén. Ami hosszú évek óta vita közöttünk, a termelői szerveződéseknek az ügye. Ez érdekképviseleti, törvényhozási és egyéb feladatot jelöl ki számunkra.
