Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 12 (231. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
1380 gondolják. Ez mind a két elemben meggyőződésem szerint visszalépés; visszalépés a motivációban, visszalépés a technológiában, a technikában és egyéb téren is. Az meg egy külön filozófiai kérdés, hogy a gazdasági válságra olyan választ kelle adnunk 2010ben, amely a korábbi gazdasági filozófia vagy logika mentén akarja a gazdasági válsá g után is működtetni a gazdaságot, vagy filozófiai és szemléleti váltással a környezetérzékeny gazdálkodás irányába szeretné az egész gazdálkodás mechanizmusait, ha úgy szabad mondani, a teljes piacgazdaság működési modelljét eltolni. A világban erre vonat kozóan vannak kezdeményezések, és vannak ilyen típusú egyértelműen megjelenő vélemények. A mi válaszunk ezzel szemben pont fordított. Úgy gondoljuk, hogy minden jó, ahogy eddig ment, a gazdasági szereplők érdekeit kell egy válságszituáciában kiszolgálni. E z a javaslat ezt teszi meg, és éppen ezért egyáltalán nem meglepő és nem véletlen, hogy minden gazdasági szereplő ezt a javaslatot támogatja, mert egyértelmű, hogy számukra valóban jelentős könnyebbséget eredményez a módosítás elfogadása. Kicsit visszakany arodva a történetre, a törvényt 1995ben fogadta el a parlament, aztán 2004 elején lépett életbe az a módosítás, amely lényegében azt a filozófiát képviseli, amely a jelenleg hatályos törvénnyel is érvényesül, ez pedig a kettős felelősséget fogalmazza meg, a gyártó és a kereskedő felelősségét is a kereskedelmi csomagolás esetén. A 2008as törvénymódosítás időszakához kötődik még egy fontos elem, a termékdíj beszedése átkerült a vám- és pénzügyőrség keretébe, és innentől kezdve egy olyan szervezet, amely nag yon egyértelműen a jogszabályok végrehajtására és ellenőrzésére orientált, szembesítette a szereplőket azzal, hogy mi is van immár majdnem azonosan tételesen évekkel korábbtól kezdve leírva a törvénybe. Nem a törvény változott, csak a beszedő szerv, és inn entől kezdve megváltozott a helyzet, még egyszer mondom, a törvény ebben az értelemben érdemben nem változott, csak egy olyan szervezet kapta meg a feladatot, amely azt végre akarta hajtani, és innentől kezdve az elszabotálás vagy a leírt jogszabályok gyak orlati érvényesülése, a gyakorlatban való megvalósulása nem következett be. A 2008as módosítás kapcsán sokat vitatkoztunk azon, amit Szatmáry Kristóf itt előadott. Teljesen igaza van, egyértelműen megfogalmazta azt a javaslatot, amely a gazdaság oldaláról jön, és amely az adminisztrációs terhek csökkentését két irányban gondolta, egyrészt a kereskedelmi csomagolás esetén a kereskedő szereplő kikerülését az érintett körből, másrészről pedig a darabalapú rendszer megszüntetését, amely - ha jól emlékszem - sz intén a 2004es módosítás következménye, és helyette pedig csak a súlyalapú rendszer visszaállítását. Van néhány fontos filozófiai kérdés vagy szemléleti kérdés, amelyről beszélnünk kell e törvényjavaslat kapcsán. Az egyik ilyen a sokszor emlegetett “szenn yező fizet” elv. Úgy gondolom, az egész termékdíjlogika csak akkor működhet jól és eredményesen, ha a “szennyező fizet” elv továbblépése is bekövetkezik, vagyis a szennyező által fizetett díjtételekből származó bevételeket a szennyezés megszüntetésére, a s zennyező technológiák háttérbe szorítására és az egész tevékenység megváltoztatására fordítjuk. Ez pedig azt követelné, hogy ez a bevétel ne a költségvetésbe kerüljön, és aztán minden költségvetési kiadás fedezetére szolgáljon, hanem elkülönített alapban v alóban azokat a technológiákat fejlesszük belőle, amely kevesebb hulladékot eredményez, és azokat az eljárásokat segítsük, amelyek nagyobb arányban eredményeznek visszagyűjtött hulladékot, újrahasznosítást vagy egyéb környezetbarát eredményt a hulladékgazd álkodásban. Amíg az a 2010es költségvetés tervezetében, ha jól emlékszem, 22 milliárd forintnyi összeg, amely a termékdíjból származó bevétel nem kerül külön alapba, addig ennek igazi pozitív hatása nem lesz a társadalomra. A második alapkérdés vagy filoz ófiai kérdés a “szennyező fizet”, illetve a gyártó és a kereskedő megosztott felelőssége. Azt gondolom, a hulladékgazdálkodásban alapkérdés, hogy az, aki előállítja a hulladékot eredményező terméket, és amelynek következtében alakul az, hogy mennyiségben g yártunk szemetet, ami aztán kerül majd a szeméttelepekre, az egyik fontos szereplője ennek az eljárásnak, ezt a szereplőt érdekeltté kell tenni a kibocsátott szemét vagy csomagolóanyag
