Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 12 (231. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PODOLÁK GYÖRGY, a gazdasági és informatikai bizottság előadója:
1375 ebben azt is, hogy a jelenleginél jóval nagyobb teret biztosítsunk a betétdíjas rendszernek. Ezt a célt - mint az előttünk lévő törvényjavaslat nem is titkolja - nem sikerült teljesíteni. (18.10) És ez határozza meg a környezetü gyért elkötelezett kormányzati kisebbség véleményét. A tekintetben nem volt vita a bizottság ülésén sem, sőt az előterjesztővel is egyetértünk, hogy bizonyos maradék célkitűzéseknek, ha nem is minden esetben maradék nélkül, de eleget tesz a törvényjavaslat . Ilyen célkitűzése volt, hogy jóval egyszerűbb legyen a nyilvántartás, az adminisztráció, természetesen elsősorban az adóalanyoknál, de ez nem egyszerűen csak az adóalanyoknál való könnyebbséget jelent; ez átláthatóságot, végrehajthatóságbeli könnyítéseke t is jelent egyidejűleg, ebben valóban jelentősnek tűnik az előrelépés, amit tartalmaz a törvényjavaslat. Némileg eltérő az értékelés, bár a célkitűzés teljesülését magunk is értékeljük, hogy a költségvetés főszámait az előterjesztés nem érinti, nem zavarj a be. A kormánypárti kisebbségnél olyan információ is megjelent, nevesen, hogy a mostani módosítás elfogadása vagy el nem fogadása nem befolyásolja a jövő évi költségvetés főszámait; természetesen az az elem, miszerint a hűtőközeg végleg kikerülne a mostan i javaslat szerint a termékdíjköteles termékek közül, ez egy nullás sor beiktatását - a jogszerűség okán - megkövetelné, de a főszámok érintetlenül maradhatnának. A környezetvédelmi bizottság ülésén felmerült az, hogy kinek jó, kinek nem jó ez a szabályozá s. Természetesen az adminisztratív könnyítés jelentős könnyebbséget jelent valamennyi mostani és leendő adóalany számára, ugyanakkor megítélésünk szerint nem azonos mércével mér a könnyítések és a terhek vállalása vonatkozásában a gazdaság szereplői között , ami önmagában nem lenne probléma megítélésünk szerint, de kicsit úgy érzékeltük, hogy a nagyok számára nagyobb előnyöket, a kisebbek - amelyek óhatatlanul elsősorban a magyar vállalkozók és tulajdonosok - számára nagyobb többleteket tartalmaz. Meggyőződé sünk, hogy ezt a gazdasági szereplők között mutatkozó egyenlőtlenséget garanciálisan biztosan nem tudja kiegyenlíteni az a kötelezettség, amire utal is a törvényjavaslat, nevesen, hogy az 500 négyzetmétert meghaladó alapterületű nagy kereskedelmi egységekn ek egyéb hulladékgazdálkodási kötelezettségeket kell teljesíteniük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindezek együttes mérlegelése alapján jutott a kisebbség arra, hogy ezt a javaslatot nem támogatta, az ellenzéki többség p edig arra, hogy a gazdaság szereplőinél jelentkező előnyök miatt ezt a törvényjavaslatot támogatja. Köszönöm a türelmüket és megértésüket. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : A türelem oka az volt, hogy egyúttal a többségi véleményt is ismer tette a képviselő úr, tehát tulajdonképpen két időt kellett volna adnunk. (Dr. Orosz Sándor: Köszönöm.) Következik Podolák György, a gazdasági bizottság elnöke. PODOLÁK GYÖRGY , a gazdasági és informatikai bizottság előadója : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Or szággyűlés! A gazdasági és informatikai bizottság 2009. október 7én tárgyalta a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvény módosítását, és azt a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tar totta. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a törvényjavaslat előkészítését hosszú és alapos szakmai egyeztetés előzte meg, amelynek eredményeképpen olyan törvényjavaslat kerül az Országgyűlés elé, amelyet mind a szakma, mind a kormány, mind a civil szerve zetek támogatni tudnak. Nehéz volt ezeket az egyeztetéseket végigvezérelni, hiszen ez több mint másfél évig tartott, olyan érdekek konfrontációját kellett kikerülni, és kellett megtalálni az összhangot, amely nehéz volt minden szakmai terület részére, de e lértünk egy olyan érdekazonosságot, egy érdekminimumot, amelynek mentén ezeket az elveket meg lehetett fogalmazni.
