Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 12 (231. szám) - Az Országos Választási Bizottság beszámolója az Országgyűlésnek az Európai Parlament tagjainak 2009. június 7-én megtartott választásáról, valamint az Országos Választási Bizottság az Európai Parlament tagjainak 2009. június 7-én megtartott választásá... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZIGETI PÉTER, az Országos Választási Bizottság elnöke, a napirendi pont előadója:
1370 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képv iselő Hölgyek és Urak! Messzemenően nincs szükségem a 25 perc kihasználására, nemcsak azért, mert nem szeretném megismételni az írásbeli előterjesztésben megtalálható észrevételeinket, értékeléseinket, hanem azért sincs szükség erre, mert nagy örömmel álla píthatjuk meg, hogy alkotmányos és törvényes rendben kerültek sorra az európai parlamenti választások, és semmiféle rendellenesség vagy kuriózum ezt az időszakot nem terhelte. Az Országos Választási Bizottságnak ismétlődő értékelése az európai parlamenti v álasztások nyomán is, hogy a választási eljárási törvény bizonyos megoldásai reformra szorulnak. Hasonlóképpen az országgyűlési és az önkormányzati választások után előadott beszámolónkhoz, most is megerősíthetjük, hogy részben az ajánlószelvények valami m ódon történő megváltoztatását - elsősorban kauciós vagy adott esetben ajánlóívekkel való felváltását - az Országos Választási Bizottság indokoltnak és célszerűnek tartaná. Másodsorban pedig a kampánycsenddel kapcsolatos anomáliák értékeléséről sem változot t meg a véleményünk: itt egy radikális reform akár el is törölhetné az intézményt, egy mérsékeltebbnél pedig arra a körre kellene szorítani a kampánycsend követelményeit, ahol ez a jogalkalmazás számára még elbírálható, azaz a rádió, televízió és az írott sajtó vonatkozásában, de kivéve az elektronikus hírközlő eszközök sok problémát okozó formáit, internet, SMS s a többi. Úgyhogy, tisztelt parlament, az alapvető értékeléseken kívül négy olyan jogtechnikai, racionalizációs javallatunk van, amelyek a mostani európai parlamenti választások nyomán csak megerősödtek bennünk. Egyfelől a kampánycsenddel kapcsolatban - különösen, ha annak változatlanul maradnak a szabályai - arra hívnánk fel szíves figyelmét a jogalkotónak, hogy bizonyos értelemben ezeknek a kampán ycsendsértéseknek különösen az az esetköre, ahol alanytalan a tényállás, nem lehet a jogsértőt megállapítani, ugyanakkor tömegesen fordulnak elő ilyen cselekmények, ott nagyon célszerű volna, ha megteremtené a törvényhozó a jogszabályi alapját annak, hogy azonos tényállású ügyek összevonhatóak legyenek, ne kelljen ezekről külön határozatokat hozni csak azért, mert a beadványtevő személye egyéni. A másik ilyen javaslatunk, hogy annak ellenére, hogy húszéves és jól bevált gyakorlata van tulajdonképpen az Orsz ágos Választási Bizottságnak az ügyrend vonatkozásában, mind a mai napig nincs ügyrendje, ez időnként problémákat okoz. Azt gondolom, annak ellenére, hogy nagyon könnyen össze tudná a testület foglalni a szokásjog alapján azokat az eljárásokat és mechanizm usokat, amelyeket a saját gyakorlata során kialakított, egy ilyen füzetecskének nem sok értelme van anélkül, ha nem kapna a jogalkotótól erre felhatalmazást, ugyanis jogilag kötelezővé csak ebben az esetben válhatna. Tehát az ügyrend megalkotásának szükség essége bizony az utóbbi időben többször is előkerült, így az EPválasztások nyomán is. (17.50) Egy harmadik és negyedik probléma az országos listát állítani tudó pártok delegáltjainak munkájával kapcsolatban vetődött fel. Bizonyos értelemben nem tűnik indo koltnak az, hogy a delegált tagok az adott választási időszakban minden egyes témában az Országos Választási Bizottság előtt hatáskörrel rendelkezzenek. Feltehetőleg a munka szakmai színvonalát nagyban növelné, ha a delegált tagok kompetenciája arra a vála sztási típusra korlátozódna, amiről éppen szó van. Jelenleg azonban nincs ilyen korlátozó, megszorító rendelkezés, emiatt pedig időnként komoly nehézségek támadnak a szakszerűség fenntartása szempontjából. Egy további ilyen tapasztalat, hogy adott esetben szintén nincs kizáró szabály, és az egyik párt delegáltja sűrűn is élt azzal a joggal, hogy azoknak az ügyeknek a tárgyalásában, amelyekben indítványokat tett, részt vett. Semmiképpen sem tekinthető ez jogállami módszernek, mint ahogy az sem, csak utóbbiva l kapcsolatban már a Legfelsőbb Bíróságnak is van egy végzése, ami megerősíti ennek a problémának a súlyát, nevezetesen, hogyha valaki egy választási bizottsági alapeljárásban részt vesz, akkor a felülvizsgálat során már ne lehessen jelen a testület döntés hozatalában. Tehát az, hogy az alapeljárásban hozott határozatot valaki jogorvoslattal megtámadhassa, ez is a jogi
