Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. IVÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
137 Harmadik tétel: egészségügyi, szociális ellátás és gondozás. Az idősek gyakrabban kerülnek szorult, kiszolgáltatott helyzetbe. Kapjanak megfelelő, szervezett formában védelmet, vehessenek igénybe tanácsadó szolgálatot az őket halmozottan érintő veszélyek - bűnözés, közlekedés, hátrányos megkülönböztetések - megelőzése, kivéd ése érdekében. Az egészségügyi és szociális ágazat szervezeti működtetésénél, az ellátási és gondozási szolgáltatások biztosításánál figyelembe kell venni az idős személyek sajátos igényeit, ideértve az időskorban gyakoribbá váló betegségek megelőzését, gy ógyítását és az idősek rehabilitálását, gondozását, a szükséges gyógyszerek hozzáférésének biztosításával. Az egészségügyi ellátás alapja a kötelező és szolidaritási alapon működő biztosítási rendszer legyen, amelynek keretében elérhetővé kell tenni mind a z alapvető ellátást, mind a teljes élethez szükséges egyéb, egészségügyi és szociális szolgáltatásokat. A kiegészítő biztosítások szolgáltatásokra nyújthatnak persze további fedezetet. A lakosság demográfiai változása, a megbetegedési, halálozási adatok az időskorúak szociális és egészségügyi ellátásának intézményes reformját teszik indokolttá. Ennek érdekében készüljön megfelelő cselekvési program. A cselekvési program biztosítsa korszerű időskutatások és szakképzések fejlesztését. Szükségesnek látszik kia lakítani a szakemberekből álló idősellátási, szociális és egészségügyi koordinációs tárcaközi bizottságot. Utolsó, negyedik tétel: az idősek jogainak védelme. Az idősek jogainak védelmét az állami, társadalmi, illetve önkormányzati szerveknek és hatóságokn ak az eljárásuk, tevékenységük során biztosítani kell. A kormány az Idősügyi Tanács mellett hozza létre a szociális és családügyi miniszter felügyelete alatt működő idősjogi biztos intézményét, amelynek koordinációjában lehetőleg megyei, fővárosi közigazga tási hivatalokban gondoskodjon idősjogi képviselőkről. Azt hiszem, hogy mindaz, amiről most a chartával kapcsolatosan gondolkozunk, beszélünk és amit belefoglaltak, tulajdonképpen nagyon harmonikus folytatása mindannak, amit akkor leszögeztünk. A magunk ré széről azonban a benyújtott javaslat legfontosabb és legproblematikusabb pontjait is szeretném ismertetni. Az idősotthoni férőhelyek száma jelenleg körülbelül 50 ezer. A jelenlegi idősotthoni férőhelyek sem lesznek elegendőek 2020ban, de erre a problémára nem mond semmit a javaslat egyelőre. Egy évtized távlatában a bentlakásos intézményeket számításaink szerint legalább 2500 férőhellyel kell bővíteni. A piaci szereplők, így elsősorban a fizetőképes kereslet nagyobb bevonását is említi a terv, de máshol az állami szolidaritást és a felelősséget hangsúlyozza. Paradigmaváltást irányoz elő a tervezet, amely deficitszemléletről a fejlődésmodellre tér át. Ez a meglévő képességek megőrzését és a szunnyadó képességek előhívását jelenti, ezen túlmenően számtalan he lyen hangsúlyozza az öngondoskodás szükségességét a stratégia. A fentieken túl az élethosszig tartó tanulás modelljét is el kell terjeszteni, ennek megvalósítása érdekében mindenki számára elérhető képzéseket kell biztosítani. Generációk aktívabb együttműk ödését szorgalmazza. 200300 ezer nyugdíjas dolgozóról beszél, elenyésző tehát a dolgozó nyugdíjasok száma. A további probléma, hogy hiába a nyugdíjkorhatár, nyugdíjba vonulás korcentruma, továbbra is nagyjából 5859 éves ez a korcentrum. Ennek növelését i rányozza elő a stratégia; a megoldás alternatívái egyelőre nem derülnek ki ebből. Az idősek számára elsősorban nem a szegénység, mondjuk, hanem az inaktivitás jelent problémát - részben igaz. A települések negyedében nem érhető el a szociális étkeztetés, a szociális szolgáltatások közül több alapszolgáltatás hiányosan működik az önkormányzatoknál. Összegezve megállapításainkat, a következőket emelném ki. Az idősügyi nemzeti stratégia kimunkálása dicséretes, és a hazai idősödés ügyét igényesen és sokoldalúan közvetíti. Kérdés, hogy a jelen kormányzat a jelen - súlyos válságnak is mondható - körülmények között képese reálisan és egyben empatikusan adaptálni a jelen költségvetési tervezetet. Ennek a stratégiának a garanciái
