Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
133 Amikor itt üdvözölte államtitkár úr az idősügyi szervezetek delegáltjait, én is azt mondom, hogy ennek a munkának a megalkotásában múlhatatlan é rdemük van, amit a magunk, mindannyiunk nevében megköszönök. Másrészt ők a garanciái is annak, és mi vagyunk a garanciái annak, hogy ezek az elképzelések, ezek a cselekvési tervek megvalósuljanak; mert egyszerűen számon kell kérnünk ezeket. A szocialista frakció nevében beszélek: mi az a nagyon fontos egykét dolog, ami miatt külön szeretném kiemelni ennek a stratégiának a támogatását? Van benne két kulcsszó, számomra vagy számunkra legalábbis kulcsszó: az aktivitás, erről már beszéltünk, a m ásik a függetlenség. A mi olvasatunkban a függetlenség az idős ember számára az egyik legfontosabb elérendő cél. Függetlenség nemcsak anyagilag, és erről külön fogok majd egypár szót ejteni, hanem fizikailag, lelkileg, önmegbecsülését, társadalmi elfogadot tságát tekintve. Ez a kettő együtt adhat csak egy teljes jó érzést, teljes jóllétet, ahogy ez a stratégia fogalmaz. Természetesen nem mehetünk el amellett, hogy a valódi függetlenséget vagy a függetlenség egy bizonyos formáját az anyagi függetlenség jelent i. Nem mindegy, hogy miből, hogyan él meg a nyugdíjas, nem mindegy, hogy milyen költségei vannak, nem mindegy, hogy mennyit kell neki az egészségére, a betegségére, a gyógyszereire, az ellátására szánni. Ennek a stratégiának nem része a nyugdíjrendszer vál toztatása, de azt önök tudják, és gondolom, mindenki, aki az utóbbi évek történéseit figyelemmel kíséri, pontosan tudja, hogy folyik egy nagyon nagy lélegzetű munka a nyugdíjpolitikai kerekasztal gondozásában. A bizottságunknak külön albizottsága van ebbe n a témában, amely a részletekkel is foglalkozik. Azt reméljük, hogy belátható időn belül ezt a programot, ezt a tervet leteszik az asztalra, de csak egy része, mint jeleztem, ennek a stratégiának az anyagi biztonság - nagyon fontos része. És nagyon fontos része az anyagi biztonság megteremtésének az, hogy már most meg kell tanulnunk gyermekkorban, ifjúkorban, fiatalkorban az öngondoskodásra való kényszerűségünket. Meg kell tanulnunk azt, és el kell tudni pontosan különíteni, hogy mi az, amit várhatunk az á llamtól, mi az, ami onnan kell jöjjön, és mi azt, amit egyéb forrásból és útonmódon kell megteremteni, és bizony ezeket a magatartásformákat, ezeket a cselekvéseket nekünk tanulni kell; de rendkívül fontos a függetlenség megteremtése céljából. A másik, am ire azt mondtam, hogy függetlenség, az egy lelkileg hihetetlenül nagy adomány tud lenni, vagy pedig nagyon visszaveti az idős ember társadalomban elfoglalt helyét. Itt gondolok nemcsak azokra az aktívakra, akik majd megtanulják ezt a társadalmat érteni, ér ezni és kommunikálni vele, hiszen már most is nagyon sok jó példa van a számítógépkezeléstől kezdve az internetes kapcsolaton át, hanem nagyon fontos, hiszen előbbutóbb ez is eljön egy életszakaszban, amikor ápolásra szorul az idős ember. De ott is meg k ell teremteni azt a fajta függetlenséget, hogy soha ne érezze azt, hogy kiszolgáltatott bárkinek és bárhogyan. Meg kell teremtenünk azt az ellátórendszert, amelyik a legteljesebb és legtisztességesebb szolgáltatással áll majd mellette, mellettünk abban a k orban, amikor ez eljön. És ha azt a kérdést teszem fel, hogy például én személy szerint mit várok ettől a stratégiától, akkor két dolgot hadd emeljek ki. Az egyik az, hogy amikor valóban megadjuk az irányt, hogy errefelé szeretnénk elmenni, így képzeljük e l az időskorunkat, akkor már tudunk hivatkozni egy következő törvényalkotásban, ahogy Béki Gabriella képviselőtársnőnk az ifjúsági ügyben mondotta, hogy kell egy zsinórmérték, és azt tudjuk mondani, hogy kérem, ha azt akarom elérni, akkor ilyen és ilyen sz abályozásra van szükség; például az idősek ellátásában, ápolásában a kórházi és az intézményi, valamint az otthoni ellátás ma még mindig nem egészen tiszta és átlátható és jól kezelhető rendszere. Nagyon várom, hogy ez például ennek a stratégiának a mentén kialakulhat. A másik, amit nagyon várok: a generációk együttélése, a generációk egymásra utalása és a generációk egymás iránti közös tisztelete. Nem vagyunk ezzel sem rendben, kedves képviselőtársaim, és azt gondolom, hogy pontosan ezen a téren, és nemcsa k az ifjúság oldaláról, ott is és erőteljesen, de bizony az idősödő társadalom, az idősek oldaláról is, ezen az úton egymás felé
