Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
131 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tiszt elt Államtitkár Úr! Valóban nem szokványos, hogy egy bizottsági vélemény esetében a bizottság elnökét kérik fel, hogy tolmácsolja az Országgyűlésnek, most mégis ez történt. Azért, mert az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagjai az időskorú és id ősödő társadalom iránti elkötelezettségükben a tárgyalás során félretettek minden olyan politikai vitát, amely önös pártérdekeket szolgált volna, és megkeresték azokat a pontokat, amelyek az idős- és idősödő társadalom érdekeit szolgálják, és ezért a bizot tság egyhangúlag támogatta ezt a stratégiát. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) : Köszönjük elnök asszonynak a hozzászólását. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 2020 perces időkeretben. Tájékoz tatom képviselőtársaimat, hogy a szokásos rend szerint eközben kétperces felszólalásokra nem kerülhet sor. A hozzászólások sorrendje: az MSZP, Fidesz, KDNP és SZDSZ vezérszónokai. Elsőként megadom a szót Vidorné Szabó Györgyi képviselő asszonynak. Parancso ljon, képviselő asszony! DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Ismételten köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Munkatársak! Kedves Idősek! Én azt gondolom, hogy nagy nap ez a mai, mert eljutottunk odái g, hogy az idősügyi nemzeti stratégia immár itt van a Ház előtt. Nem mondom azt, hogy soha ilyen tökéletes stratégiát még nem alkottunk, de ebben a témában ez az első és az egyetlen, és arra vár, hogy a viták befejezése után, még azt is megkockáztassam, ho gy ez legyen a legjobb, ami valaha születik és született. És miért mondom ezt? Azért, kedves képviselőtársaim, mert ennek a stratégiának az elkészítését és ennek a stratégiának az elfogadását nem előzetes indítványok, nem előzetes kormányhatározatok, nem e lőzetes országgyűlési határozatok, hanem maga az élet kényszerítette ki. Kényszerítette ki azért, mert ahogy államtitkár úr expozéjából hallgattuk, nagyon örvendetes, hogy így megnőtt a születéskor várható életkor. Nagyon örvendetes, hogy ma már a 80, 90, sőt 100 éves korú állampolgárok nem ritka, hogy köztünk élnek, és jó egészségben élnek. És bizony, erre az időszakra nekünk fel kell készülni, hiszen nem vagyunk gyakorlottak ebben egyikünk sem, hogy hogyan is kell ezt az életszakaszt kezelni. Én még emlék szem a gyermekkoromra, bár már viszonylag régen volt, hogy azért akkoriban egy 50 feletti, egy 60 év felé járó emberre azt mondtuk, hogy öreg, és azt mondtuk, hogy ő már ugye abban a leszálló ágban van, kicsit még elfoglalkozik az unokával, aztán annyi. Há t, kérem, rá kell jönnünk, és látni kell, hogy egy 50, 60, 70 éves, ne soroljam tovább, életkorban lévő emberre nemhogy azt kell mondanunk rá, hogy öreg, hanem olyan értékek tára, mondjam így, hogy kincstár, amelyet joggal meg kell becsülnünk, viszont ezek et a kincseket kezelni is kell. Elhangzott a mai vitanap elején már, hogy nem véletlen, kedves képviselőtársaim és kedves hallgatók, hogy együtt beszélünk mi a mai napon, vagy kezdjük meg a vitáját az ifjúsági stratégiának és az idősügyi stratégiának. És é n azt gondolom, egy kicsit az idősügyi stratégiát bevárta ez az ifjúsági azért, hogy együtt tárgyaljuk, de én azt gondolom, és megnyugtatom kedves képviselőtársaimat, akik nehezményezték, hogy miért csak most jött az ifjúsági stratégia, higgyék el, nagyon fontos, és nem csak szimbolikus jelentősége van ennek. Két okból. Egyrészt azért, mert még a látszatát is el szeretnénk kerülni, azt gondolom, itt mindannyian a Házban mi, törvényhozók, hogy bármelyik generációt kijátszanánk egymás ellen, bármelyiket a más ik elé helyeznénk, bármelyiknek a hátrányát akarnánk a másik előnyéért. Erről szó nincsen. Ezt példázza, hogy együtt tárgyaljuk a két stratégiát. A másik ok pedig az, hogy az idős korra természetesen már a gyerekkorban, az ifjúkorban, az egész életünkben k észülni kell. Föl kell készülnünk arra, arra az életszakaszra, amely most már
