Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 9 (230. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HERBÁLY IMRE (MSZP):
1269 Az előre bejelentett felszólalók sorában némi módosulással most Herbály Imre képviselő úré a szó. HERBÁLY IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék az előre elhatározott mondandóm elmondásához, engedjék meg, hogy egykét alapvetést tegyek. Azt gondolom, hogy nem vagyok az igazságtól távol, ha azt mondo m, hogy a költségvetés nem a kívánságok összessége, summája, sokkal inkább az ország lehetőségeihez, a belső és külső gazdasági igényeihez, rövid és hosszú távú célok megvalósításához alkalmazkodó számbavétele a bevételeknek és a kiadásoknak. Másmás a leh etőség itt, kormánypárti oldalon és ott, a velünk szemben ülő ellenzék padsoraiban. Nekünk, kormánypártiaknak a bevételeket megalapozottan kell tervezni és azokat megfelelő törvényekkel elérhetővé tenni. A mai parlamenti ülésnek éppen az a feladata, célja, hogy ezeket a törvényeket vitassuk meg, és próbáljuk meg úgy alakítani, hogy a célokat is elérjük, meg azért legyenek olyan törvények, amelyek megalapozzák ezeknek a céloknak az elérését. A kiadásokat a szükségletekhez igazítottan, a lehetőségeknek megfel elően a lehető legigazságosabban kell elosztanunk. Ez, azt hiszem, világos, hisz a hiányt nem léphetjük túl, nem azért, mert kőbe van vésve, hanem egyszerűen mert annyiszor túlléptük már, hogy nincs további lehetőségünk. Az adósságot nem növelhetjük, ezt k özösen határoztuk el. Ellenzéki oldalon felelősség nélkül, mondhatnám úgy is, hogy bátran lehet a kívánságokat sorolni, nincs ebből semmi probléma, csak az lenne a jó és az lenne az igazi, ha a kívánságok mellé megpróbálnánk összefogni - mint másmás törvé nyek esetében , hogy hogyan is érjük el a céljainkat, mit, honnan és miből. Kékkői képviselő úr az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentésből idézett. Azt gondolom, hogy ennek az időszerűsé ge csak annyi, hogy majd kedden jól kivitatjuk ezt, de azért szeretném jelezni, hogy a termőföldvédelem és az a szabály, amit most itt mi be akarunk vezetni a megalapozó törvények között, azt gondolom, közös érdek, és nincs benne az a veszély, amivel fenye getőznek, képviselő úr, hogy most aztán garmadával vonjuk ki a termőföldet. Ráadásul nem is a kormány kezében van a termőföldkivonás lehetősége, csak részben, mert a helyi önkormányzat is bele tud szólni abba, hogy most hová menjenek a beruházók, barna- va gy zöldmezős legyen az a beruházás. Azt gondolom, hogy amikor az a veszély majd fel, hogy tényleg olyan tömeges lesz a kivonás, hogy már ezen a kedvezményen változtatni kell, akkor lesz ereje a parlamentnek, hogy ezt megtegye. A másik dolog, hogy többen é s állandóan fölvetik az “Út a munkához” program visszásságait, pedig ha jól emlékszem, közösen törtük a fejünket azon, hogy jó lenne valamit tenni azoknak az érdekében, akik a húsz év alatt, ami a rendszerváltás óta eltelt, kikoptak a munkából. Azt gondolo m, hogy nem elsősorban szocialisták, nem elsősorban fideszesek találták ki, hogy merre induljunk. Közösen fölvettük a kesztyűt, és megpróbáltunk elindulni egy úton. (12.20) Tudjuk, látjuk, érezzük, hogy vannak problémák. De alapvetően, azt gondolom, az, am it megléptünk, hogy megpróbáljuk első lépcsőben az embereket visszaszoktatni a munkába, a következő lépcsőben lépünk a vállalkozások felé, és könnyítjük a mezőgazdasági alkalmi munkavállalás szabályait is, ez ellen senkinek semmiféle kifogása nem lehet. Úg yhogy vitatkozom azokkal, akik azt mondják, hogy a közfoglalkoztatás helyett a versenyszférát kellene szorgalmazni. Nem azért, mert nem értek egyet ezzel, hanem azért, mert ha csettintésre lehetne a versenyszférában munkahelyeket teremteni, akkor azt monda nám, hogy hagyjuk ezt az “Új a munkába” programot - elnézést kérek - a francba, menjünk a versenyszférába. Csak hát, amíg a versenyszférában kellő számú munkahelyet tudunk teremteni, ráadásul egy ilyen helyzetben, amiben ma van a világ, Európa, Magyarorszá g, addig is kell nekünk valamit tenni, és az a javaslatom, hogy keressük közösen a megoldást. Keressük közösen a megoldást, mert egy kormánypárti képviselőnek kötelessége, egy felelős ellenzéki képviselőnek pedig a jó szándékán
