Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 9 (230. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - NAGY LÁSZLÓ (MSZP):
1258 rendszeres szociális segélyre. Ennyiben módosítanánk ezt a javaslatot, képviselőtársainkkal ilyen javaslatot nyújtottunk be. Mi a célunk? Az a célunk, hogy minden családban legyen egy munkaképes vagy kereső ember, egy olyan kereső ember, aki képes a család számára, a család konyhájára munkajövedelmet hozni. Ez nyilván nem jön egyik napról a másikra, de ezen az úton indultunk el, nekünk ez a célkitűzésünk. Azt hiszem, hogy ebben a célki tűzésben többékevésbé egyetérthetünk képviselőtársaimmal. Mit tettünk még? Mit módosít még ez a törvény? Azt mondja ez a törvényjavaslat, és ebben, azt hiszem, egyetérthetünk, többször elhangzott ellenzéki és kormánypárti képviselőktől is, hogy szükséges lenne ennek a programnak a “felhasználói oldalát” kibővíteni. Azaz ne csak önkormányzatok vagy önkormányzati társulások tudjanak foglalkoztatni, hanem önkormányzati cégek is, állami cégek is, illetve társadalmi szervezetek is tudjanak foglalkoztatni a prog ram keretében. Erre tesz javaslatot a törvénymódosítás, amivel, azt hiszem, több más ponton is egyet fogunk érteni. Mivel bővítjük még ezt a kört? Azt szeretnénk, hogy úgy módosuljon ez a program, hogy mezőgazdasági idénymunkába is, de ne csak mezőgazdaság i, hanem idénymunkába is bevonhatóak legyenek, azaz a magánszféra felé is szeretnénk nyitni. Elsősorban arra gondolunk, hogy ezek a szezonális munkák tudnak azok lenni, ahová szintén megpróbálnánk a rátosokat bevonni, bővítve ezzel azok körét, akik alkalma zni tudják a rendelkezésre állási támogatásban részesülő személyeket. Azt hiszem, a törekvés itt is hasonló az ellenzéki képviselőtársaiméval. Volt itt egy vita, Czomba képviselőtársam feszegette ezt a pontját a törvényjavaslatnak, hogy behozná a törvényja vaslat azt, hogy az önkormányzat számára rendeletalkotási jogot adna abban a tekintetben, hogy a rendelkezésre állási támogatásban részesülők közül az önkormányzat mentesíthessen bizonyos körben embereket az alól, hogy munkát kelljen végezniük, és áthelyez hesse rendszeres szociális segélyezetti körbe. Ezt képviselőtársam elég élesen bírálta. Azt tudom mondani, hogy a megszólalásának azt a részét el tudom fogadni, amikor azt mondja, hogy nyilvánvalóan azok közül, akik rendelkezésre állási támogatásban részes ülnek, és bevonhatóak a közfoglalkoztatásba, nem mindenki képes munkavégzésre teljes mértékben, százszázalékosan. A törvényjavaslat is úgy fogalmaz, hogy aki mentálisan nem alkalmas a munkavégzésre... Az a kérdés, hogy mi a jó ebben a tekintetben, melyik a z a megoldás, amivel ezt a problémát orvosolni tudjuk. Ha jól emlékszem, képviselőtársam erre nem tett javaslatot, csak azt mondta, hogy az, hogy rendeletalkotási jogot adjunk, egyáltalán az, hogy kivehesse az önkormányzat őket tulajdonképpen a rátosok sor ából, és áttehesse a segélyezettek sorába, az nem jó. Látom ennek a rendelkezésnek az árnyoldalait, és ebben egyet tudok érteni képviselőtársammal. De akkor nézzük meg, hogy milyen módon tudjuk azokat az embereket más módon mentesíteni a rendelkezésre állá si támogatás alól, azaz ne legyen kötelező olyan embereknek is dolgozni, akik mentálisan erre nem alkalmasak; hogyha nem az önkormányzatnak adunk mentesítési jogot, akkor mi más lehetséges még? Szerintem ebben le tudunk ülni, és megoldást tudunk találni. N em biztos, hogy eredményre fogunk jutni, de azt hiszem, ugyanazt akarjuk mind a ketten, csak más eszközzel. Beszéljünk arról, hogy hogyan látják ezt önök. Végül annyit engedjenek meg, abban értsenek velem egyet, és ez a kiindulási pont, hogy nem lehet elvá rni azt, hogy öt vagy kilenc hónap alatt 150 ezer embert egyszerre hirtelen alkalmassá tegyünk a nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezésre. Ez képtelenség. Aki ezt kéri, az nem tudja, hogy mit kér. Ráadásul azt is tessék megnézni, hogy pontosan milyen munk aerőpiac is szívná föl most azt a 150 ezer embert, ha még alkalmassá is sikerült volna tennünk őket arra, hogy a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedjenek. Ráadásul ebben még az ország is szegmentált, hiszen az ország bizonyos pontjain talán lehetséges ez, biz onyos pontjain valószínűleg nem lehetséges. Tehát összefoglalva az elhangzottakat, azt hiszem, elsősorban azt kell mondjam, hogy ez a program helyes, jó célt tűztünk ki, és jó úton haladunk ebben. Azt nem mondom, hogy minden egyes ponton nekünk százszázalé kosan igazunk van, de azt hiszem, a célunk helyes, jó úton haladunk, és
