Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 9 (230. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP):
1252 kiszámíthatatlan többletterhet jelent. Még világosabban fogalmaznék: az egyháznak történő intézményátadás, pontosabban: az egyházi feladatátvétel már régen nem a vallásszabadságró l, régen nem az ellátott igényéről, döntési szabadságáról szól csak, hanem üzlet is. Az intézmény feletti rendelkezés jogát átveszi a fenntartó egyház, a feladatot pedig gyakorlatilag 100 százalékban nagyvonalúan finanszírozza az állam, amiből jut is, mara d is, stabilan és az ágazat átlagánál jobban meg lehet élni ebből a tevékenységből. Indokolt tehát a szigorítás, mert a mindenkori költségvetés számára teszi kiszámíthatóbbá a kiadásokat. Más kérdés, hogy ez a változtatás nem oldja meg a civil fenntartók v alóban létező problémáját, amit az alulfinanszírozás diszkriminatív módon náluk okoz. (Babák Mihály: Van képe erről beszélni! Kirabolják az egyházakat.) Válságköltségvetésben persze nem várható el a probléma rendezése, de meggyőződésem, hogy tarthatatlan a z az állapot, hogy a civilek már 73 százalékkal kapnak kevesebbet, mint az egyházi fenntartók. Az előbb említett kérdéskörrel csak részben függ össze, de részben összefügg a közoktatási törvény azon módosítására vonatkozó javaslatnak az a része, amely átte kinthetőbbé kívánja tenni az egyházi kiegészítő támogatás megállapításának szabályait. E célkitűzés indokoltságát alátámasztja egy 2008. évi ÁSZjelentés egyik közbenső változatának néhány mondata. Idézem: “Az eltérő álláspontok mögött - mármint az egyháza k és a kormányzat eltérő álláspontja mögött, ezt én teszem hozzá, hogy érthető legyen - a számítási tételek tartalmára vonatkozó pontos, egyértelmű szabályozás hiánya húzódik meg.” Majd a jelentéstervezet javasolta azt is a kormánynak, hogy gondoskodjon a támogatás tételeinek egyértelmű, pontos meghatározásáról. (Babák Mihály: Kutya vacsorája.) Kétségtelen, hogy az idézett jelentés egy hónappal később már mást mondott, de az ÁSZálláspont gyors színeváltozásának hátterébe én most nem mennék bele. Egy dolog biztos, hogy ha az ellenőrző szervezet műhelyeiben gyökeresen eltérő vélemények alakulhatnak ki, akkor a szabályozást rendezni érdemes. Támogathatónak tartom tehát a törvénymódosítást. (Babák Mihály: Lelked rajta!) És megyek tovább: a benyújtott javaslat s zerint az 1 százalékos törvény - nem mondom a hosszú nevét, mindenki érti így is, és már sok szó esett róla - a jövőben egységesen kétéves türelmi időt követel meg az egyházaktól is ahhoz, hogy a magánszemélyek a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát részü kre felajánlhassák. Tekintettel a civil szervezetek ehhez hasonló és elfogadott gyakorlatára, támogatandónak ítélem én is a javaslatot, különösen, hogy a legutóbbi 1 százalékos törvénymódosításnál ellenzéki képviselőtársaink is nagyon szorgalmazták ezt a v áltoztatást, és most meglepve látom, hogy a benyújtott módosító javaslatukban nem értenek egyet önmagukkal. Tudom, kevésbé találkozik az egyházak igényével, és mi sem örülünk annak a javaslatnak, amely az 1 százalékos szjafelajánlás állami kiegészítését v eszi vissza - mint ahogy erről ugyancsak már szó esett - a vatikáni megállapodás szintjére, azaz a 0,5 százalékra. Ezt a módosítást semmi más nem indokolja, mint a gazdasági világválság kényszere. Ha nincs a muszáj, akkor senkinek nem jutott volna eszébe. Én személy szerint is jónak tartottam a kiegészítés tavaly belépett 1+1 forintos rendszerét, ami arról szól, hogy az állam ugyanannyit tesz hozzá a felajánlott összeghez, mint amennyiről az állampolgárok rendelkeztek. Zárójelben jegyzem meg csak, államtitk ár úrhoz is meg Pettkó úrhoz is kapcsolódva, hogy én azért össze is számoltam, hogy 2007 és 2009 között, az MSZPkormányzás ideje alatt összesen 35 milliárd forinttal kaptak többet egyházi kiegészítő támogatásként az egyházak annál, mint amennyit a vatikán i megállapodás az állam számára, jelzem, 2001ig előírt. Én azt hiszem, hogy érdemes méltányolni ezt a nagyvonalúságot. (11.00) Azt is szeretném megjegyezni itt és most, hogy már benyújtottuk azt a törvénymódosító javaslatot, amivel szeretnénk alátámasztan i azt az elkötelezettséget, hogy csak egyéves visszalépésre gondolunk természetesen, és utána indokoltnak tartjuk az 1+1es rendszer folytatását. Ezzel együtt nem tudok mást mondani ezzel kapcsolatban, mint hogy köszönet jár az egyházaknak, mint mindenkine k azért, hogy ha tudomásul veszik és megértik ezt a visszalépést. Ha belátják, a válság hatása és a jövő, már a közeljövő megalapozása érdekében vállalt takarékoskodás
