Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 9 (230. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1233 egyik képviselőjéről van szó, és ez így együtt, ami ezen a héten a parlamentben, illetve az internet tanúsága szerint az edelényi helyi körzeti televízióban elhangzott, azt hiszem, ez egy olyan szint, amiről mindig azt gondolhatjuk, hogy nincsen már lejjebb. De mindig megtapasztaljuk sajnos, hogy van még lejjebb. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy k öltségvetés adott makrogazdasági keretek között, adott világgazdasági körülmények között . Ez a költségvetés például az 1929 óta legsúlyosabb világgazdasági válság keretei között . Tavaly a kormány sokáig azt hitte, hogy a válság majd megáll Hegyeshalomnál . Tévedett, nem állt meg. Azért nem, mert a világgazdasági trendek olyanok, mint a járványok: nem ismerik az országhatárokat. Talán még emlékeznek, tavaly szeptemberben az akkori pénzügyminiszter még 3 százalékos hiányt tervezett, aztán október elejére a p rognózis másfél százalékra változott. Majd azt hitte, hogy 2009ben stagnálás jön, pár héttel később viszont már mindenki azt számolgatta, megússzuke 1 vagy 3 százalékos recesszióval; ma már tudjuk, nem úsztuk meg: 7 százalék közelében lesz a visszaesés. (9.30) De ne legyünk igazságtalanok, nemcsak a magyar kormány volt túlzottan optimista, a Goldman Sachs például október közepén úgy vélte, hogy 2008 végére az euró 230 forint lesz, s az Európai Bizottság is sokáig, novemberig mo ndta, hogy a magyar gazdaság a következő évben minimális növekedésre számíthat csak, ehhez képest nemzeti valutánk éppen egy éve törte át az akkor lélektani határnak tekintett 250 forintos euróárat, hogy aztán meg se álljon 270280ig, és utána néhány hétt el később már 317 forintos euróról kelljen beszélnünk. Tavaly ilyenkor az Államadósság Kezelő Központ kénytelen volt elhalasztani az államkötvények aukcióját, zuhantak a tőzsdék, a Dow Jones, a Nasdaq, persze zuhant a BUX is vele, az OTP- és a MOLrészvény ek többször egy nap alatt értékük több mint egytizedét elveszítették. És emlékezhetünk arra is, hogy amint picit csillapodni látszott a válság, úgy hatalmasodott el az optimizmus újra a kormányon és az akkori pénzügyminiszteren. Mint apály után a dagály, e lőször nem akartunk bankbetétgaranciáról hallani, aztán szerencsére változott a vélemény, először nem kellett az IMFhitel sem, aztán a kormány észbe kapott, és egy óriási hitelcsomagot kért. Először visszavonták a közszféra 13. havi fizetését, aztán után a a szakszervezetek nyomásának engedve hirtelen kiengedtek a költségvetésből 120 milliárd forintot. Egyszer azt mondták, hogy a minisztériumok kiadásainak megálljt parancsolnak, aztán egyszer csak a minisztériumi többletigények mellett még kijött a költség vetésből további 80 milliárd forint, összességében így 200 milliárd forinttal rontva néhány hét alatt 2008 végén a költségvetés egyenlegét. Ezek után nem csoda, hogy a költségvetés 2009 elején rekordidő, két hét alatt összeomlott, és aztán nem sokkal későb b maga alá temette a kormányt és majdnem a forintot is. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen nemzetközi gazdasági helyzetben hallhatunk kormányzati és ellenzéki oldalról is józan és kevésbé józan felvetéseket. Magyarországon például azt hallhatjuk, hogy a pénzügyminiszter arról beszél, hogy a most elhatározott stabilizáció fogja sikerre vinni azokat a terveket, amelyeket Magyarország már régen megfogalmazott, a stabilizáció, a növekedés esélyének visszaállítását, az euró bevezetésének esélyét, míg a Fidesz arról beszél, hogy a válságkezelésre ez a költségvetés nem alkalmas, lényegében egy felszámolóbiztos vezeti az országot, hogy euróról még hosszú évekig nem lehet szó, és egészen másféle gazdaságpolitika kellene Magyarországon, amely egyszerre takarékoskodi k, egyszerre ömleszt pénzt mindenhova, és tartja meg a mostani költségvetési hiányt, vagy engedi el; erről pontosan nem beszélnek. Ez rendben is van, hiszen ez a kormány és az ellenzék vitájának a természete, és nagyon nehéz benne igazságot tenni. Érdemes segítségül hívnunk azokat a nemzetközi elemző intézményeket, amelyek az utóbbi időben vagy szavaikkal, vagy tetteikkel, elemzéseikkel, illetve a forintkockázatok mérséklésére vonatkozó minősítésváltozásokkal kifejezték a véleményüket. Az elmúlt napokban, e gykét hétben megszólalt a Standard & Poor’s, a HBSC, a GP Morgan és mindegyik elemző intézet, mindegyik pénzintézet, befektetői csoport szavaiból ugyanaz derül ki, azt látják, hogy ha
