Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 8 (229. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KOCSI LÁSZLÓ (MSZP):
1160 klasszikus jobboldali pártot képvisel - mert ezt egyébként a szegény embereknek, akiknek egyébként számítanak a szava zataira, nem merik elmondani , ez azt jelenti, hogy önök a gazdagok megadóztatásától irtóznak. Köszönöm a figyelmet, és befejeztem önnel a vitát, szívesen ülnék önnel egy asztalhoz, nagyon szívesen vitatkoznék, mert talán a fölkészültségünk okánál fogva i s méltóbb lenne, mint a parlamentben szópárbajt folytatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Kocsi László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. KOCSI LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz megállnom, hogy önöket hallgatva ne idézzem Örkény István Pistijének az örökbecsű mondatát, aki azt találta mondani, mint gyárigazgató magáról, hogy annyi mindenhez nem értek, hogy az már sokoldal úságnak számít. Annyi minden dologról, olyan sok területről hangzanak itt el megfellebbezhetetlennek tűnő ítéletek és állítások, hogy egész egyszerűen ez csodálatos. Gyakorlatilag a rendészettől az önkormányzati világon, a kultúrán, oktatáson, egészségü gyön, szociális szférán keresztül egy képviselőtől gyakorlatilag néhány perc alatt egy egész világmagyarázatot ismerhetünk meg. Én erre csak három dologban reagálnék tulajdonképpen Firtl Mátyás kollégának barátsággal. Az egyik az, hogy ez a válság nekünk s em jött jól, senkinek sem jött jól, legfeljebb annak, aki spekulálhatott a bajára. A második, hogy attól még, hogy az IMF adott esetben másokkal együtt segítséget nyújtott Magyarországnak, és ezért bizonyos szempontokat vagy kritériumokat megfogalmazott, e ttől ő még nem nemzetellenes, mint ahogy az Unió sem az, és sem azok, akik segítenek akkor, ha egyébként erre szükségünk van. A harmadik dolog, hogy én is nagyon fájlalom, hogy az idegen nyelvi kultúra az országban ilyen, de higgye el, nem biztos, hogy kiz árólag és csakis azon múlik, hogy a két tannyelvű iskolák éppen melyik költségvetési évben milyen támogatást kapnak. Ez egy sokkal bonyolultabb kérdés ennél, szerintem ön is egyetértene ezzel, ha nem itt vitatnánk meg ezt a kérdést. Végül szeretnék áttérni egy olyan dologra, ami talán némileg némi egyetértést azért hozhat, mert amit Paizs József itt mondott az elmúlt évekről, a kistelepülési világról a szegényebb övezetekben vagy a gazdagabbakban egyaránt; azért nálam is az látszik, ott a 93 település közeg ében, az Ormánságban és a gazdagabb villányi vidéken is, hogy olyan időszakot élünk meg, amelynek a fejlesztési lehetőségei, a fejlődés kézzelfogható lehetőségei sokkal gazdagabbak, mint bármikor korábban. Ezt nyilván nem önmagunktól tudjuk mi nagy kegyese n biztosítani, hanem egy olyan időszakban élünk, az uniós tagságunk bizonyos értelemben beérett, egy olyan helyzetben voltunk, ami hála istennek, ilyen következményekkel is járt. És ha már erről beszélünk, akkor tárgyilagosan azt is meg kell állapítani, ho gy persze itt hallgatván akár minket, akár önöket, gondolhatja a nem túl sok tanúja ennek a vitának ebben az országban, hogy itt vagy az van, hogy nemzethalál, kín, siralomvölgy és mindenféle, vagy pedig a fényes jövő töretlen képe. Én azt gondolom, hogy h a kicsit reálisabbak vagyunk, akkor sokkal komolyabban vesznek minket az emberek, és talán sokkal nagyobb figyelem övezi majd azokat a vitákat, amelyek ebben a Házban a későbbiek során fognak zajlani. Az biztos, hogy ez a költségvetés - lett légyen sok hib ája akár, és kényszerköltségvetésnek is nevezhetjük - azt a nemzeti társfinanszírozást, azt a pénzt biztosítja az ország számára, amely lehetővé teszi, hogy az Unió adta lehetőségekkel éljen. Egyébiránt ez azért is fontos, mert a 2004 és 2006 közötti idősz ak gyakorlata most válik igazából láthatóvá, és azt kell hogy mondjam minden
