Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 8 (229. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP):
1135 termékdíjbevételeket viss za kell forgatni, és hulladékmegelőzésre, hulladékfelhasználásra, másodlagos nyersanyagelőállításra kelljen fordítani. Pontosan 2002 óta nem tartja be a magyar kormány a termékdíjtörvény első mondatát, miszerint a termékdíjat azért szedjük be, hogy ezeket a zöldcélokat, hulladékmegelőzési, hulladékkezelési célokat szolgáljuk. Persze, ha így állunk hozzá a zöldadóbevételekhez, akkor nem biztos, hogy ez egy öngerjesztő, pozitív folyamat lenne. Szintén egy másik ügy, amelyik 28,1 milliárd forintos bevételt je lentett Magyarország számára, a széndioxidkvóta értékesítése. Tavaly adtuk el, az idén beszélt róla először a kormányzat nyílt színen, de csak jövőre fognak ezek a pénzek bekerülni a gazdaságba, és jövőre fogják élénkíteni azokat az egyébként munkaintenz ív iparágakat, amelyek az épületfelújítást, szigetelést jelentik, amelyek csökkentik a munkanélküliséget, zöldmunkahelyeket eredményeznek, és amúgy is egy Magyarországon sokkal inkább profitot termelő iparágazatot tudnak ösztönözni. Miért húzza el ezt a k ormány két évre? Miért jut bizonytalan helyekre ez a pénz? Miért kerülünk olyan kellemetlen helyzetbe, hogy minden vásárló ország jegyzékben kér magyarázatot azzal kapcsolatban Magyarországtól, hogy hogyan is áll pontosan ezeknek a pénzeknek a felhasználás a? Összességében elmondva, egy nem régi kutatás szerint öt magyar fiatalból négy nem tud arra indokot mondani, hogy miért kellene itt, Magyarországon 4németh, csak egy, de mindegyik tud arra valamilyen okot mondani, hogy miért kellene inkább külföldön bold ogulni. Nagyon szomorú vagyok, hogy ebben a költségvetésben sem látni olyat, az éppen a költségvetés által elindítandó folyamatokban sem látni olyat, hogy miért kellene egy vidéki fiatalnak azt mondani, hogy ne költözzön fel a fővárosba, vagy miért kellene egy magyar fiatalnak azt mondani, hogy ne költözzön külföldre. Bízom benne, hogy ez egyszer megfordul, és abból a négy fiatalból egyre több fogja azt mondani, hogy igenis Magyarországon szeretne boldogulni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraib an.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most felszólalásra következik az MSZP képviselő asszonya, Havas Szófia. Parancsoljon, képviselő asszony! DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár zömmel tegnap volt az egészségügyi ellátórendszer finanszírozásának vitája, de tekintettel arra, hogy az önkormányzatok jelentősen érintettek a finanszírozás másik lábának biztosításában, ezért a mai napon is, úgy gondolom, számos olyan kérdés került elő, és több képviselőtársu nk is az ellenzék soraiból említette, hogy mennyivel jut kevesebb az egészségügy, az intézmények finanszírozására. Nos hát, kezdjük akkor az elején. A költségvetés tervezése során, elhangzott miniszterelnök úr szájából is és valamennyi kormánypárti képvise lő szájából is, hogy az egészségügy prioritásként kezelendő. Ennek értelmében, a gazdasági válságra való tekintet nélkül az Ealap finanszírozása változatlan marad. Ez nemcsak hogy így történt, hanem az elmúlt napok tárgyalássorozatai eredményeképpen továb b nőtt a gyógyítómegelőző kassza összege, tovább nőt az intézmények finanszírozási lehetőségének összege. De egy picit visszatérnék a korábbi évek tapasztalatára és gyakorlatára. Felmerült, hogy az önkormányzatok azzal, hogy kisebb összegből gazdálkodnak, kevesebb feladatot tudnak ellátni, és kevesebb feladatuknak tudnak eleget tenni, többek között az egészségügy finanszírozása vonatkozásában is. Szeretném, ha tisztán látnánk ezeket a feladatokat és az egyes önkormányzatok részvételét is ezek végrehajtásáb an. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatta, hogy amikor nem volt még megszorítás, nem volt világválság, nem voltak elvonások az önkormányzatok területéről, akkor is igenigen szelektíven hajtották végre egyébként az önkormányzati törvényben pontosan rögzí tett feladataikat az önkormányzatok. Számos olyan önkormányzat volt, amelyik kizárólag presztízskérdésnek tekintette azt, hogy mekkora összeggel járuljon vagy ne járuljon hozzá a területén működő ellátó intézmény működéséhez, lett légyen szó járóbetegellá tóról vagy fekvőbetegről.
