Országgyűlési Napló - 2009. évi nyári rendkívüli ülésszak
2009. június 29 (219. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat zárószavazása - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. május 25-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett “A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törv... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz):
232 Hiszen államtitkár úr, ön is nagyon jól tudja, 1967ben vezették be a gyermekgondozási segélyt. 1967 óta megadták az édesanyá knak azt a lehetőséget, hogy eldönthessék, hogy meddig kívánnak a gyermekükkel otthon maradni: ha hároméves koráig, akkor otthon maradhatott hároméves koráig; ha úgy döntött az édesanya, hogy korábban visszamegy dolgozni, akkor visszamehetett dolgozni. De mi ma a helyzet? Akkor, amikor tragikus méreteket ölt a munkanélküliség - a '90es évek közepén volt ilyen magas a munkanélküliek száma, mint ebben az évben , mi indokolja önök szerint a gyors visszatérést a munkaerőpiacra, hiszen azt is tudniuk kell, tis ztelt szocialista képviselőtársaim, hogy addig, amíg az édesanya otthon van gyermekgondozási segélyen, vagy gyermekgondozási díjat vesz igénybe, a munkahelyeknek körülbelül 40 százaléka szűnik meg. Ehhez képest önök ebben a most benyújtott javaslatban foly amatosan korábbi munkahelyekről beszélnek; majd ott igénybe lehet venni a Startkártya újabb kedvezményét, vagy részmunkaidőben lehet dolgozni a korábbi munkahelyen. Ugyan, mondják már meg, hogy mi van azzal a korábbi munkahellyel, ami megszűnt! És mi lesz azokkal az édesanyákkal, akik szeretnének továbbra is a gyermekük 3 éves koráig otthon maradni és nevelni? Miért kell őt arra kényszeríteni, hogy munkanélkülivé váljon? Kinek jó ez? Miért jó ez a költségvetésnek? Miért jó ez az édesanyának, és legfőképpen : miért jó ez a gyermeknek? Arra kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy fontolják meg azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtottunk, illetve ezt a módosító javaslatot, amelyet az MSZPfrakció benyújtott, ne támogassák. Az anyák eddig sem v oltak sem a konyhaasztal, sem a gyermekágy lábához láncolva. Dönthettek szabadon arról, hogy otthon akarnake maradni a gyermekükkel, részesei akarnake lenni annak, hogy a gyermekük megteszi első bátortalan lépéseit, vagy kimondja az első szavakat. Miért kell ezt az örömet elvenni az anyáktól? Kérem, ne támogassák a javaslatot! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Helyes! - Taps ugyanott.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Csenget.) Felszólalásra következik Hoppál Péter képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr! DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A köztársasági elnök úr levelében, amelyben a törvényt visszaküldte az Országgyűlés elé, kiemelte, hogy ez a módosító indítvány, amellyel a gyes időszakának lerövidítése megtörtént, a női foglalkoztatási ráta alacsony mivoltával volt indokolva, és mivel a célkitűzések a Bajnaikormány előterjesztései nyomán elsősorban a költségvetési meg szorítások voltak, ezért a köztársasági elnök kiemeli, hogy ennek a törvénynek, a törvény módosításának a célja tehát nem a költségvetés kiadásainak érdemi csökkentése, hanem az anyák foglalkoztatásának növelése lett volna. Erre írja a köztársasági elnök ú r, hogy az európai minta szerint - ahogy az ön expozéjából erre részleteket már hallhattunk is - elsősorban a gyermekek napközbeni ellátásának lehetőségeinek növelése kellene hogy szerepeljen, az adórendszerbeli ösztönzők - amelyek ebben a törvényben egyál talán nem jelentkeznek , illetve a részmunkaidős munkavállalás, illetve a távmunka lehetőségének ösztönzése, amiből szintén valamelyest szemezget az önök módosító indítványa. (17.30) Hogyha ezek komplexen, együttes módosításként lennének jelen, mint a nyu gateurópai említett példákban, Franciaországban vagy Hollandiában, akkor volna mód és lehetőség arra, államtitkár úr, a köztársasági elnök megállapítása szerint, hogy a gyermekszám és a gyermekvállalás súlyos csökkenése nélkül az anyákat a munkaerőpiacra jobban vissza lehessen integrálni. Ezek nélkül vagy ezek komplex, együttes bevezetése nélkül nagy valószínűséggel a reintegráció érdemi számbeli növekedéssel nem járna, ugyanakkor azonban a gyermekvállalási kedv csökkenhetne az országban. Azt hiszem, ezt a célt semmiképpen nem kívánják önök sem elérni ennek a törvénymódosításnak a benyújtásával.
