Országgyűlési Napló - 2009. évi nyári rendkívüli ülésszak
2009. június 29 (219. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról és alelnöki megbízatásról történő lemondásról: - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
157 DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A húsz évvel ezelőtti rendszerváltás hőseinek teljesítményét azok képesek ma megismé telni, akik az ország két legnagyobb problémájára, a milliókat fenyegető neonáci szélsőjobb megjelenésére (Moraj és szórványos derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) és a gazdasági válságra képesek megfelelő válaszokat adni. A két jelenség sajnos a történ elem során számos esetben összefüggött, hiszen a harmincas évek elején láttuk, ahogy a náci pártra szavazó polgárok száma Németországban a világgazdasági válság megjelenésével párhuzamosan megtöbbszöröződött, ez pedig törvényszerűen mindenhol, ahol a polit ikai szélsőségek megjelennek, maga után vonja a gazdasági nacionalizmust és a gazdasági populizmust. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A munkahelyek döntő többségét, ugyanúgy, ahogy Európa más országaiban is, a vállalkozások teremtik. Meg kell becsülnünk őket és mindazokat, akik adójukkal fenntartják az országot; ők járulhatnak hozzá ahhoz, hogy Magyarország visszanyerje növekedési képességét. Még többet és még jobban kell dolgoznunk, és önöknek is, a kormánynak, a válságkezelő politikának még többet és még jobba n kell tennie az adófizetők érdekében. A válságkezelő kormány megítélése néha kicsit a klasszikus brit komédia, a Brian életének egyik jelenetét juttatja sokunk eszébe; nem mintha a válságkezelés ennyire humoros lenne, de néhány nyilatkozat és kritika mégi s erre a filmre emlékeztet. Talán emlékeznek, tisztelt képviselőtársaim, amikor a Júdea Népei Front és a Júdeai Népfront kéthárom fős frakciói először egymást átkozzák, majd elkezdik közösen a rómaiakat szidni. Hiszen a rómaiak - mint emlékszünk a jelenet re - elvettek mindent, kiszipolyozták őket, és nemcsak őket, hanem apáikat és apáik apját is, no meg persze apáik apáinak apáit is. S aztán emlékszünk, hogyan folytatódik a jelenet: és mit adtak nekünk ezért cserébe a rómaiak? - teszi fel a kérdést a legdü hösebb kritikus. És aztán jönnek a válaszok, hogy: semmit. Jó, jó, de azért a vízvezetéket tőlük kaptuk; no meg a csatornázást és az utakat. De eltekintve az utaktól, a csatornázástól és a vízvezetéktől, megint felmerül a kérdés: mi mást adtak nekünk a róm aiak? Jó, az öntözést, meg az oktatást, ja, és a bort, na meg persze a közbiztonságot. Nem folytatom a példák sorát. Hát a válságkezelő kormány megítélése kicsit olyan, mint ebben a történetben a rómaiak; kevesen szeretik, és persze biztosan nem dolgozik h ibátlanul. De mégis, ha megnézzük, mit is kaptunk az elmúlt két és fél hónapban a válságkezelő kormánytól, gyakran halljuk a választ, hogy semmit; de mellé kell tennünk, hogy csak a 320 forintos helyett a 280 forintos eurót, meg az államcsőd elkerülését, é s az állami kiadások régóta, mindenki által sürgetett ezermilliárd forintos csökkentését, no meg ma, úgy tűnik, egy olyan adórendszert, amellyel tíz adófizető közül kilenc jobban jár. És kaptuk persze azt a stabilitást, amely ma a bankjainkat nem állítja n aponta csőd közeli helyzetbe egy kezelhetetlenül magas euróárfolyam miatt. Kaptuk azt a nemzetközi bizalomépülést vagy bizalomjavulást, amely a Magyarország államcsődkockázatát leképező indexek árfolyamváltozásában tükröződik. Kaptunk hitelfelár- és kamatf elárcsökkenést; ma, tisztelt képviselőtársaim, csak az árfolyam kedvező irányú változásának következtében mintegy 10 százalékkal vagy annál is többel csökkent a hiteltartozása mindazoknak, akik svájci frankban vagy euróban adósodtak el korábban. Ezenkívül kaptunk egy hatalmas nagy IMFhitelt, amivel kapcsolatban nagyon sokan nagyon sokfélét nyilatkoztak. Ha jól értem, az ellenzék vezére, Orbán Viktor annak idején azt mondta, hogy erre nincs szükség; ma már azt mondja, hogy még több IMFhitelre lenne szüksé g. Ugyanígy vélekedett a Fidesz a deficitcél változtatása tekintetében is: korábban azt mondták, hogy veszélyes a deficitcél változása, ma pedig Orbán Viktor arról beszél, hogy még nagyobb mértékben kellene és lehetne elengedni a hiányt. És kaptuk ebben a két és fél hónapban azt a politikát, amely legnagyobb mértékben a Reformszövetség programjára épül; annak a Reformszövetségnek a programjára, amelynek szakértői csapatát annak idején az az Oszkó Péter vezette, aki ma a pénzügyminiszteri székben ül. Annak i dején a Reformszövetség egy koherens, világos programot tett le azzal kapcsolatban, hogy hogyan
