Országgyűlési Napló - 2009. évi nyári rendkívüli ülésszak
2009. június 22 (218. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP):
136 E történelmi események évfordulója teszi számomra erkölcsi kötelességgé, hogy Sopronban élő képviselőként a tisztelt Ház előtt néhány gondolatban ün nepélyesen méltassam e történéseket, és emlékezzem a Sopron közvetlen közelében húsz évvel ezelőtt történtekre. (22.30) Büszkeséggel tölt el, hogy Európa újraegyesítésének folyamatában a városomban élő polgárok úttörő szerepet és akkor igenigen súlyos fel elősséget vállaltak. Az idén is bizonyára minden ünnepi szónoktól elhangzik majd a híres mondat, amelyre egész Magyarország büszke, de mi, soproni polgárok különösen büszkék vagyunk. Elhangzik majd Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság akkori szövets égi kancellárjának híres mondata, amelyet ezen falak között, a magyar parlament előtt mondott 1989 decemberében, megköszönve azt a támogatást és segítségnyújtást, amelyet Magyarország a keletnémet menekültek számára nyújtott a nyugati határai megnyitásával . Ha felidézzük a híres mondatot, így hangzik: Magyarország ütötte ki az első követ a falból. Márpedig, ahogyan HansDietrich Genscher mondta, mindig az első tégla kiverése a legnehezebb feladat. 1989. augusztus 19én Sopronpusztán az akkori Ellenzéki Kere kasztal soproni csoportja rendezte meg a páneurópai pikniket, “bontsd és vidd” szlogennel hirdette meg a vasfüggönyt lebontó rendezvényét. Ma már történelem, hogy az ideiglenes határnyitás és a helyszín határközelsége számos, a hazájába visszatérni már nem akaró NDKs állampolgárt is Sopron határába hívott. A több száz menekült áttörte az államhatárt, de a határőrök nem tettek semmit, nem nyitottak rájuk tüzet. Amikor egyik soproni barátom egy 2007ben tartott konferencián erre az eseményre emlékezett, azt mondta: a páneurópai pikniket nem a Belügyminisztériumból, nem a külügyből szervezték, egyszerűen a soproni polgárok, a fertőrákosi emberek és az osztrák szentmargitbányai, fertőmeggyesi, kelénpataki emberek akarták ott és akkor jól érezni magukat, szalonn át sütni, és beszélgetni azon a helyen, ahol addig soha nem lehetett, a senki földjén, a vasfüggöny helyén. A sopronpozsonyi országút negyven éve lezárt határkapuját akkor törték át a keletnémetek. A két esemény felgyorsította az európai politikai változá sok menetét, és odáig vezetett, hogy 1989. november 9én leomlott a berlini fal. Rendkívül megtisztelő számunkra, hogy a berlini fal egy darabját a soproniaknak ajándékozták. Mint mondták, a fal egy darabja üzenet az ifjúságnak a felejtés megakadályozására , az emlékezés érdekében, a két ország közötti barátság jeleként. Sopron képviselője az elmúlt hónapban Berlin, illetve Németország újraegyesülése legfőbb szimbólumánál, a Brandenburgi kapunál vehette át a német fővárost egykor kettéválasztó fal egy darabj át, amely két évtizeddel a berlini bontás után a magyarországi határáttörés helyszínén, a Sopron melletti Sopronpusztánál beépítésre kerül ismét. Számos helyszínen emlékeznek majd erre a jubileumra, és méltatják a határnyitás húsz évvel ezelőtti eseményét, jelentőségét. Magyarország központi rendezvényére 2009. június 27én, Budapesten, egy magas rangú nemzetközi konferencia keretében kerül sor, amelyre eljönnek a világpolitika meghatározó egyéniségei, így a NATO, illetve az EUtagállamok közjogi képviselő i és külügyminiszterei is. Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül még egy igen fontos momentum, amit szinte mindenki, akinek tevőleges szerepe volt a húsz évvel ezelőtti eseményekben, amit minden koronatanú kiemelten hangsúlyoz: a fiatalok, a magyar, a német , az osztrák középiskolások, ifjak értő emlékezete ezekről az eseményekről. Közös felelősségünk, hogy az utánunk jövő nemzedékek pontosan értsék és őrizzék, hogyan tettük meg ezt a hosszú utat az első osztrákmagyar határnyitástól a berlini fal lebontásán át a közös Európáig. Ennek kapcsán örömmel számolhatok be arról a nem kis eredményről, hogy a múlt hónapban végre lekerült a személygépkocsiforgalmat korlátozó tábla a páneurópai piknik határátkelőnél, megérhettük végre azt, hogy ezen a helyen most már gé pkocsival is szabad az út Ausztria felé. Köszönöm a figyelmüket. Sajnálom, hogy csak a jegyzőkönyvnek mondhattam el.
