Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007) szóló jelentés, valamint az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létre... - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
989 Kedves Képviselő Úr! Attól függetlenül a mai teljesítményéhez képest a maga helyé ben fel sem vettem volna a szerelést. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ékes Józsefé a szó. ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr, a szót. Államtitkár úr, én is azt mondom, hogy kissé sajnálom, hogy másodmagával próbálja vé deni magát ezt a jelentést. Ez az elmúlt 20 év 48 oldalban összefoglalva. Nagyon őszintén megmondom, ez a jövő számára sem tanulság, sőt, mi több, a megmaradt állami vagyoni érték további privatizációja szempontjából sem tanulság. Sőt, mi több, ha figyelem be veszem az önkormányzatok jelenlegi, sanyarú helyzetét, és azt a folyamatot, amit az önkormányzatok is kénytelenek megélni és megtenni további privatizációk sorozatának elindításával - hiszen abszolút vagyonfelélés van , és nyugodtan merem mondani, hogy ezt az országot szépen, csendesen és talán, ha ez a jelentés így marad, akkor széthordták, és bátorkodom azt kifejezni, hogy bizonyos esetekben szét is lopták. Emlékezzen ön is arra a privatizációsorozatra, amikor cégeket ültettek le, jól menő cégeket ült ettek le - azt lehet mondani - annak érdekében, hogy minél olcsóbban megvásárolhassák, és felhasználták azoknak a pénzintézeteknek a hiteleit, amelyek gyorsan alakultak a rendszerváltozás után, és adtak hitelt a cégvásárlásra, majd utána azok a bankok is, vagyis pénzintézetek is szépen tönkrementek, mert azokat is privatizálni kellett. Tehát nem véletlen mondom azt, hogy egy jelentésnek szólni kellene arról is, hogy mi volt sikeres, mi nem volt sikeres, annak milyen hatásai voltak a társadalomragazdaságra, és milyen figyelemfelhívással kell hogy éljen egy jelentés annak érdekében, hogy azt a hibát még egyszer ne kövessük el. Nem véletlen, hogy a csehek is meg a szlovákok is később csinálták a privatizációt. Talán megvárták azt, hogy Magyarországon milyen fo lyamatok zajlanak le, és abból tanulva talán sikeresebben hajtották végre magát a privatizációt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát ez a jelentés önmagában az égadta világon sem tanulságot, sem konzekvenciát, sem a jövő számára olyan érdemi feltárást nem tartalmaz, ami alapján tisztán látna a jövő nemzedéke is vagy akár mi saját magunk. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Mádi László következik. MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Egyedül próbálja védeni harciasan azt a dolgot, azt a folyamatot, ami nehezen védhető. Ha most az államadósságról beszélünk, akkor folytatni kell az idősort, hiszen 2002ben nem állt meg az idő, sajnos nem állt meg az idő. 2002 májusában 8280 milliárd forint az államadósság, ami azt jelenti, hogy egy emberre - ha 10 millió főt feltételezünk - csecsemőtől nyugdíjasig 828 ezer forint adósság jutott. (Keller László felé fordulva:) Ma mennyi ez a szám? Mennyi? Mondjon egy számot! 19 ezer milliárd körül van, lassan a 20 ezret ostromolja, lehet, hogy már 20 fölött van - magyarul 2 millió forint jut egy emberre. Az államadósság növekedése a jövő generációra való átnyomása a terheknek, a gyerekeink jövőjének a tönkretétele. Az állami vagyon felélése, ha az nem m egfelelő áron történik, és olyan pozíciókba kerülő cégek lesznek, ahol vissza tudnak élni a monopolhelyzetekkel, akkor az nyilvánvalóan azt jelenti, hogy generációkon keresztül magasabb áramszámlát, magasabb gázszámlát, magasabb energiaszámlát kell fizetni ük, azért, mert az állam nem tud megfelelően gátat szabni a profitéhségnek. Erről őszintén kell beszélni. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Sajnos nem beszélünk erről őszintén, illetve nem akarnak erről őszintén beszél ni, pedig a tükörbe, még ha fájdalmas, akkor is bele kell nézni. Beszéljünk akkor nyíltan és világosan! Nagyon
