Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
964 A k érdéskör tekintetében már több hozzászólásban elhangzottak gondolatok, amelyek nem illeszthetők bele abba a rendszerbe, amelyet támogatni lehetne, mondjuk, az én részemről. Ingatlanadóra vonatkozóan hangzott el megjegyzés, aminek ez évben irreális a megter vezett bevétele. Elhangzott a privatizáció. Ezzel néhány gondolat erejéig foglalkoznék, mert látom, ez nagyon izgatja legalábbis a vitában részt vevőket. Az én legjobb tudomásom szerint nemrégen a nemzeti vagyontanács tájékoztatót tartott. A vagyonkezelő á ltal kezelt, idáig felmért vagyonnak a piaci értéke mintegy 42 ezer milliárd forint, tehát nem a könyv szerinti értéke, még csak nem is - mint ahogy a következő napirendnél - a portfólióról van szó, hanem a piaci értékbecslés alapján az általa kezelt vagyo n piaci értékéről. És ez majdnem forintfillérre stimmel egyébként azzal, amit Kóka képviselő úr említett, hogy a 6 százaléka ennek körülbelül az a 2500 milliárd, amivel ha csökkenteni lehetne az állam adósságát, ami durván 1718 ezer milliárd között mozog , akkor ez ebben az értelemben nála jelentős adótehercsökkenést eredményezne, én persze inkább csak úgy fogalmaznék, hogy ez jelentős tehercsökkenést jelentene az állami költségvetés számára. Azonban igazat kell adjunk, és maga a Reformszövetség is így fo galmaz, hogy a mostani válságos helyzetben az értékesítés, a privatizáció sem az ingatlanok, sem a vállalatok, sem más eszközök esetében nem ösztönzi a gyors privatizációt. Ők maguk is azt javasolják, hogy ezt hosszabb távon, elhúzottabb módon valósítsuk m eg, a céllal önmagában nem vitatkozva, hogy ilyen módon ténylegesen az államadósság csökkentésével olyan konkrét éves kiadást is meg lehet takarítani, amelyet ma fizetünk; de erre majd még egy gondolat erejéig visszatérek. Az iparűzési adó is felmerült ily en kérdésként, és ez az önkormányzati szektort valóban némi idegességgel tölti el, hogy megkapjae az államtól esetleg majd azt a kiegészítést, akár rövid távon is, ha ezt meglépjük. Én egy másik aspektusát világítanám meg ennek a dilemmának, hogy vajon Né metországban, vajon Olaszországban, ahol még azt is vállalták, hogy elmennek pereskedni az uniós bíróság elé, és csodák csodájára megnyerték ezt a pert, ott miért nem jelent ilyen kardinális problémát az iparűzési adó. (15.00) Nézzük meg, hogy esetleg szer kezetében, mértékében hogyan lehet javítani ezt a pozíciót, mert azt gondolom, ha a példának, a mintának tekinthető Németországban a helyén van ez az adónem, akkor itt sem kellene kiönteni, legfeljebb meg kell nézni, hogy a gazdaság szerkezetébe hogyan ill eszkedik. A következő ilyen átfogó gondolatkör a mérték kérdése. Azt mondanám, hogy ezzel azért vagyunk bajban, mert valószínűleg nem tudjuk a mértéket. Amikor a költségvetést elkészítettük, akkor azt gondoltuk, hogy egy százalék körül lesz a visszaesés mé rtéke. Én az optimisták közé tartoztam, azt véltem, hogy majd jobban fogjuk teljesíteni, nulla körül lesz. Eltelt az idő, Németországban, Amerikában, az Unióban is azt gondolták, hogy nagyobb lesz a visszaesés. Mi is most majd igazítjuk ezt az elképzelésün ket a már azóta eltelt időszak eredményeihez, de nem tudjuk, hogy akár az én optimizmusomból következően mégiscsak jobb lesz az eredmény, mondjuk, a most valószínűsített 3 százalékos visszaesésnél, vagy esetleg rosszabb lesz, mert átmenetileg jobban mélyül ez a dolog. Tehát nem tudunk pontosan akkorát vágni, mindig ott kell hagyni azt a lehetőséget, hogy majd alkalmazkodunk, majd igazodunk a tényleges változásokhoz. Magyarország egyébként is egy nyitott piacgazdaság, az itteni események, az itteni klassziku s közgazdasági eszközök a válságban valószínűleg nem is - vannak ilyen közgazdászok, akik ezt mondják, hogy mélyíti a válságot, ha az állam túlságosan sokat akar megtakarítani , tehát ha nem is pontosan ezekkel a technikákkal; merthogy a mi exportvezérelt gazdaságunkat nem a magyar fogyasztás bővítése fogja kisegíteni, az autókat a magyarországi autógyárak alapvetően nem a magyarországi fogyasztásra termelik, a telefonokat nem a magyar fogyasztásra termelik alapvetően az itt levő gyárak, és még sorolhatnám . Nekünk akkor lesz jobb, ha azokban az országokban, ahol ezermilliárd, ötszázmilliárd eurós, dolláros ösztönző programokat elfogadtak, ott beindul a gazdaság;
