Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz):
960 szerepel, hogy az eredménye a középső és felső jövedelmi adózó rétegek juttatásának visszafogása. Azt pedig ismerjük, hogy ami nálunk középső jö vedelmi réteg, azt bizony keményen fenyegeti a szegénység. De részletezve a javaslatokat, hadd mondjam el azt, hogy a bér és foglalkoztatás csökkentése egészében véleményem szerint nem növeli az ország tőkevonzó képességét. Már csak azért sem, mert a tőkeb eáramlás leállt, méghozzá külső okokból, mint például az általános monetáris válság, a hitelhiány, a piacszűkülés és az országok belső foglalkoztatásának a védelme, ami sajnos meg is jelenik. Így a régi terápia alkalmatlan az új helyzetben, és erre figyelm eztetnek az uniós politikusok is, de ugyanígy a központi bankok irányítói és a pénzpiac több szereplője is. Szokás még azzal érvelni, hogy az államháztartási egyensúly bizalmat ébreszt, és ezzel az államadósság kamatainak leszállításához vezet. Jelen helyz etben, azt hiszem, hogy ez nem igaz. Látjuk: a bizalmi index másik megnyilvánulása, a valutaárfolyam együtt mozog régiónkban országok között. Azaz szemmel látható, hogy a távoli spekulánsok nem törődnek a magyar államháztartás mutatóival önmagában. Ezt iga zolják a mindennapi folyamatok. Tehát a költségvetés egyensúlyjavítása aligha hoz áttörést a kamatszintben, amit a forint leértékelődésének fékezése miatt tart magasan a jegybank. A költségvetési elvonás e tekintetben tehát nem fejthet ki mérvadó hatást vé leményem szerint. A közszféra bérkiáramlásának korlátozása viszont a másik oldalon okoz adó- és járulékbevételcsökkenést is. Azonban a megtakarított nettó bér kikerül a forgalomból, mások bevételét és adófizetését korlátozva sokszorozottan tovább mérsékel i az államháztartás bevételét, tehát az egyensúlyt javító hatása gyenge. A teljes hazai termékben, a GDPben a közszféra bérköltsége körülbelül 80 százalékos arányban növelő vagy csökkentő hatással van jelen, így a leépítés ezt is erősen mérsékli. Azaz fok ozott GDPcsökkenés sem növeli a befektetői bizalmat, hiszen a tőke oda megy - ha egyáltalán megy, de most még így sem nagyon , ahol prosperitást érzékel. Így a bérbefagyasztás, a létszámleépítés, az infláció mértékét meghaladó reálbércsökkenés nem hozhat sem valós felemelő hatást, de még bizalmat növelő látszatot sem. Az a pénz, ami kikerül a forgásból, nem jut vissza a termelőszolgáltató ágon, mert a banki hitelezés leállítása - szinte kifejezhetjük magunkat ezzel a fogalommal - nem engedi. De a fogyasz tás visszaesése még tovább mérsékli a hitelezéssel kikerülő forrást. A közfoglalkoztatásból távozók nem találhatnak munkát a piaci környezetben sem, hiszen a tőkebeáramlás, a fogyasztás növekedése nem teremt esélyt számukra, így a munkahelyükről távozók la káshitele is bedőlhet, tovább növelve az ingatlanok leértékelődését, a banki hitelek minőségének romlását, ezzel a céltartalékképzést, további forráskivonást eredményezve. Az ösztönzők hogy festenek? A személyi jövedelemadó sávhatárainak javasolt módosítás akor mintha nem vennék tekintetbe azt, hogy kis és nagy jövedelem azonos sávba sorolása a progresszió csökkentésével egyértelműen a nagy jövedelműeknek kedvez. Vagy ez volna a cél? Az egészségügyi járulék csökkentése a kifizetők szempontjából természetesen jól hangzik, (14.40) De a már az ellehetetlenülés határán lévő társadalombiztosításnál kérdéses a hatás, hogy vajon nem a felszámolásához vezete. A kevés pénzből még kevesebb szolgáltatás következik, mintegy kikényszerítve a magánosítást, ugyanis a követ kező követelés majd az lesz, hogy a költségvetés ne finanszírozza a beszedett díjak feletti hiányt, a kisebb állam jegyében. A társasági nyereségadókedvezmények felszámolása ugyancsak jól hangzik, de a betelepült nemzetközi tőke kedvezménye polgárjogi és egyedi szerződéseken nyugszik, így nem érinti őket a kedvezmény megvonása, annál inkább a belföldi társaságokat. Ez megint mintha a csiga és a teknősbéka versenyegyenlőségét jelentené. Az ingatlanadó bevezetésénél már mások is említették, hogy vagy visszai gényelhető, vagy pedig reális veszély a kisjövedelmű tulajdonosok végzetes eladósodása. Másrészt pedig az áfaemelés - pláne 24 százalékra - és a jövedéki adók emelése azt eredményezi, hogy ha több a munkanélküli és a
