Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
949 (13.50) Folytatom. Lehet minden hozzászólást befej ezni úgy, ahogyan ő tette, azután tette Szatmáry Kristóf, hogy új kormány kell, előrehozott választás, és folytatni a további átverést. Ennyiben bírálom Bencsik képviselő urat is, mert arról, hogy mit kellene tenni, inkább ő is az igénylistát nyújtja be. É n ezt megfordítanám, és így térek majd vissza a saját hozzászólásomra: lehetne itt arról vitát folytatni, hogy mi az állam feladata, mi az önkormányzatok feladata, mi az, amit finanszírozni kell, de ehhez kell a felelős ellenzék is, mert ezekhez hozzányúln i csak kétharmados törvénnyel lehet. Tehát egy csapdában vergődünk, több mint egy évtizede, és nem tesszük meg ezt. (A jegyzői széket dr. Hende Csaba foglalja el.) Kóka Jánosnak hadd mondjam: én végtelenül csalódott és szomorú vagyok, és képviselőtársaim n evében vagy tőlük kérek elnézést. Szóval, Kóka úr, a parlament munkája nem csak a határozathozatalokból áll: a maihoz hasonló vitákból, az Országgyűlés ellenőrzési funkciójából, ami a hétfői ülésnapokon általában kéthárom óra. Ha részt vett volna vagy töb bször venne részt a vitában, akkor tudná, hogy tegnap olyan lényeges kérdések, mint a teljes hiteldíjmutató kérdése vagy a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló országgyűlési előterjesztés vagy a szakképzési hozzájárulás vagy a képzésfejlesztés támogatási re ndszere volt napirenden, egészen késő estig, tehát ennyiben, azt mondanám, sértő a képviselőkre nézve, akik itt a munkát tegnap elvégezték, azt mondani, hogy mindössze pár percig tartott az Országgyűlés munkája. Ez nem csak a határozathozatalokból áll. Nos , ezek után, amiről azt gondolom, hogy beszélni kellene, igen, az egyik a gyorsított privatizáció. Lehet azt mondani, hogy ez egy mekkora összeg, de erről nekem az jut az eszembe, talán van itt még néhány képviselő rajtam kívül, aki emlékszik arra, hogy a Hornkormány idején, amikor a privatizációból befolyt bevételeket az államadósság csökkentésére fordítottuk, még a megszavazó képviselők között is volt olyan, aki másnap reggel azt várta volna a miniszterelnöktől, hogy közös asztalhoz üljenek le megbeszéln i, mire fogják majd elosztani a privatizációs bevételt, miközben a tisztelt Ház többsége akkor már döntött arról, hogy ez adósságcsökkentésre megy. Én csak annyit tennék hozzá: ugyanúgy, ahogyan az ingatlanok esetében ma lehet látni, hogy hihetetlenül nyom ott értéken lehet bármit eladni, tudom, hogy olyan kifejezést használok, amit kevesen értenek: milyen üzleti értéke, milyen piaci értéke van ma bármilyen részvénynek vagy azt megtestesítő más papírnak a jelen helyzetben? Tehát itt igaz, amikor valaki azt m ondja, hogy ez most nem jelentene mást, mint kótyavetyét. Van értelme - és ennyiben én módosító indítványt is be fogok nyújtani , hogy készítsen a kormány egy listát, egy menüt arról, hogy mi az, ami még eladható, de azt itt a Házban, úgy, ahogyan korábba n a privatizációs stratégiáról is, itt alakítsuk ki közösen az álláspontunkat, hogy igen, ezzel egyetértünk, és mi az, amire azt mondjuk, hogy ezt tartós állami tulajdonban akarjuk tartani. Az egyensúly megtartása, ezt szomorúan és minden költségvetési vit ánál elmondom, nagyon sajnálom, hogy ez mindig csak a kormánykoalíció felelőssége és feladata, de amikor adócsökkentésről beszélnek, ennyiben először megint vissza kell utalnom Bencsik úrra: roppant érdekes, ön hosszan felsorolja, mit vár el egy jóléti áll amtól, milyen feladatokat és azok finanszírozását, ezzel szemben az ön pártelnöke egyfolytában adócsökkentésről, tehát az állami bevételek csökkentéséről beszél. Egy csökkenő bevételből még több kiadást finanszírozni, szóval erre lennénk kíváncsiak, ezért mondjuk sokszor azt, hogy jó lenne, ha a Fidesz megmondaná, hogy ha most valóban csökkenteni akar, akkor hol és miben, vagy növelni akar, de akkor annak mi lesz a forrása. Én nagyon félek, hogy ez csak ugyanolyan játék, mint az 1998. évi választást megelőz ően, hogy van egy nagyon fényes kampány, és utána derül ki, hogyan csökkentik a nyugdíjakat, a nyugdíjszerű járulékokat és minden más egyebet, és hogyan emelik meg az egészségügyi hozzájárulást 4500 forintig egyik pillanatról a másikra. Tehát igenis kellen e, hogy itt a Házban felelősséggel beszéljünk arról, hogy miközben a GDP csökken, ez már önmagában adóbevételcsökkenést jelent, és ha még további csökkentéseket
