Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZANYI TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
911 híve, jóllehet jelentős különbségek vannak a konkrét kérdésekre adandó válaszok terén. Egy, a maihoz hasonló parlamen ti tárgyalási nap kiváló alkalom ezek ütköztetésére. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy a részleteket is jól megérthessük, hadd indítsam véleményünk kifejtését egy távolabbi pontról: a tavaly megindult, sőt utólag bevallva előjeleiben már 2007ben látható globális pénzügyi válság az amerikai kontinensről indult; arról a kontinensről, amely hosszú évtizedeken át mintát diktált a világ többi része számára, s amely a legfejlettebb pénzügyi piacokkal rendelkezik. E piacok valójában önszabályozó rendszerként vis elkedtek, ám a gyenge ellenőrzés okán túlpörögték magukat, s káoszba torkollott működésük. Fedezet nélküli származékos ügyletek, átláthatatlan matematikai modellekre épülő konstrukciók, hasznavehetetlen kockázatelemzések és emberi csalárdság egyaránt az ös szeomlás okaiként említhetőek. A kórság átterjedt Európára és lényegében az egész világra. Származékos, valójában virtuális vagyonok tömege porladt el, s a pénzügyi élet lefagyása bénító hatást gyakorol a gazdaság többi területeire is. Félő, hogy ha nem si kerül újraindítani a világgazdaság lefulladt motorját, akkor a tartalékokban szegény országok súlyos társadalmi következményekkel néznek szembe. De legyünk méltányosak! A gazdagnak mondott Amerikában az elmúlt bő esztendő során 3 millió ember veszítette el otthonát. Magyarra fordítva ez annyit jelentene, mintha idehaza 100 ezer ember vált volna hajléktalanná. Szerencsére ez nem következett be, s azon kell dolgoznunk, hogy ilyesmi ne is következzék be. A gyógymódok nagyban függnek az adott globális régiók be lső életének összefüggéseitől. Amerikában automatikusan a keresletélénkítő eszköztárhoz fordultak, amely lényegében egy a keresletkínálat megbomlását ellensúlyozó állami szerepvállalást jelent. (11.00) Ezermilliárd dolláros nagyságrendben rakják össze a k ülönböző pénzügyi mentőcsomagokat, amelyek fedezete az amerikai gazdaság roppant fejlett anyagi és szellemi kapacitásainak ígéreteire épül. Európa, különösen annak nyugati fele sok szempontból más. Errefelé jóval nagyobb jelentősége van a szociális megfont olásoknak, iparági sajátosságoknak. Mindezekből fakadóan az európai válságkezelő modell a keresletélénkítésen túl a célzott segélycsomagok eszközeihez nyúl. Itt a pénzteremtés mellett a tartalékoknak kiemelt szerepük van, jóllehet, ezek sem végtelenek. Az EU új tagországaiban, így Magyarországon merőben más a helyzet. A mi EUn belüli régiónk korábban komoly gazdasági fejlődésnek indult, és tartalékunk nem lévén, alapvetően külső hitelekből finanszíroztuk terveinket, és mi tagadás, megelőlegezett életszínvo nalunkat. Számunkra a válság azt is jelenti, hogy perspektíváink fő oszlopa, a nemzetközi finanszírozási pillér roppant össze. A nagyvilág szerencsénkre hamar felismerte ennek veszedelmeit, és a Nemzetközi Valutaalap, az IMF szinte lóhalálában jött a segít ségünkre. Bizony jókor. Magyarország világgazdasági kitettsége ugyanis igen erős, hiszen a külföldi működő tőke fajlagos aránya régiónkban itt a legnagyobb, ami békeidőben kifejezett erény az exportunk szempontjából, ám válság idején az exportpiacok beszűk ülése most bizony gondba fordult. Magyarország időleges stabilizálása után azonban itt a feladat, hogy a környező országok is biztonságosabb talapzatra kerüljenek, és ezt hivatott elősegíteni a G20ak, azaz a legfejlettebb és a feltörekvők közül a legsúlyo sabb államok csúcsértekezletének közelgő döntése, amely várhatóan megduplázza az IMF finanszírozási képességeit, sőt az IMFre helyezi az értékelések felelősségét is. Tömören ez hát az a környezet, amelyen belül nekünk magunknak ke ll megcselekednünk a ránk jutó teendőket. A Reformszövetség ehhez kívánt hozzájárulni, és ezt akkor is köszönettel vesszük, ha nézeteink nem mindenben találkoznak. Azonban állapítsuk meg önkritikusan, hogy idehaza nemcsak a külvilágról való ismereteink sek élyesek, hanem a belső feladatértésünkkel is komoly bajok vannak. Sőt továbbmegyek: attól tartok, a piacgazdaság valódi természetéről sincsenek számottevő ismereteink, a legtöbbször csupán érzékeinkre hagyatkozva mondunk bizonytalan tartalmú dolgokat. Pedi g most higgadt és hosszú távon is értékálló döntésekre van szükségünk.
