Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
890 Ezt a témát képviselő asszony valóban többször felvetette. Itt van előttem az a válasz, amit képviselő asszony az én aláírásommal kapott ebben a tárgykörben. Azt kell mondanom, hogy mi egy ilyen válaszban természe tesen csak a jogi környezetet tudjuk ismertetni, valamint arra tudunk kitérni, hogy mik azok a szabályozó keretek, amelyek meghatározzák ezt a munkát. (9.20) A tanárképzés egészének kialakítása és irányítása a felsőoktatási intézmények kezében van. Mint mi ndenütt a felsőoktatásban, érvényesül az oktatás és kutatás szabadsága, maguk az intézmények azok, amelyek akkreditáltatják a saját tanárképzési kurzusaikat - vagy akkreditáltatták most már, hiszen ezeknek a képzéseknek a jó részét sikeresen akkreditálta a z Akkreditációs Bizottság , és bizony az ő dolguk, lehetőségük és felelősségük az is, hogy megteremtsék azokat a gyakorlati képzési lehetőségeket, amelyek segítik ezt a típusú felkészülést. Ugyanakkor én is érzékelem azt a jelenséget, azt a problémát, ami t a képviselő asszony jelez. Én is úgy érzékelem, hogy mind a felsőoktatási intézményekben, mind a vélhetően majd közreműködő közoktatási intézmények tekintetében sok még a bizonytalanság, sok még a kérdés, sok még az olyan ügy, amit nem éreznek elég erősn ek. Sokfajta kritika is megfogalmazódik, hogy például mennyire sikerült valóban a felsőoktatási intézmények már akkreditált programjaiban ezt a fajta gyakorlatorientált és gyerekközpontú szemléletet érvényesíteni, amit a képviselő asszony is teljes joggal kér számon. Nagyon komoly kérdés például az, hogy hogyan lehet olyan intézményeket bekapcsolni, amelyek - hát hogy mondjam? - a való világhoz tartoznak, valódi oktatási szituációkat kínálnak, olyan típusú konfliktusokkal és nehézségekkel szembesítik a taná rjelölteket, amelyek majd a hétköznapi pedagógusmunkában is jelentkeznek. Szóval, egyetértek a képviselő asszonnyal abban, hogy ez az egyik legfontosabb kérdése a tanárképzési reformnak. Abban is egyetértek a képviselő asszonnyal, hogy sok ebben a bizonyta lanság, sok még a tisztázatlan pont. Nem hiszem, hogy el lennénk késve, hiszen itt valóban - ahogy a képviselő asszony is mondta - két év van még arra, hogy ezeknek a szakmai, jogi feltételeit kialakítsák, megteremtsék a felsőoktatási intézmények. De ennek ellenére a képviselő asszony jelzését jogosnak érzem. Úgy gondolom, szükség van arra, hogy olyan fórumokat, lehetőségeket teremtsünk, ahol egyrészt tisztázhatók a jogi és a finanszírozási környezetre vonatkozó kérdések, másrészt pedig lehetőség van arra i s, hogy elősegítsük a felsőoktatási és közoktatási intézmények közötti hálózatok, együttműködések kialakulását. Ezért élni fogunk a képviselő asszony kezdeményezésével, és ilyen típusú párbeszédre fogjuk hívni a tanárképző intézményeket, és ilyen típusú le hetőséget fogunk kínálni a közoktatási intézmények számára is. Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm a türelmét. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. “Nyugdíjasok megalázó élete - magyar megélhetési válság” címmel u gyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Iván László frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz részéről. Öné a szó, képviselő úr. DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Napirend előtti felszólalásomnak több oka is v an. Az első, hogy a kormány a T/9180. számú törvényjavaslatának tervezetét elkészítette a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításához. A második a magyar demográfiai helyzet, különös tekintettel elöregedésünkre és ugya nakkor népességfogyatkozásunkra és az aktív munkaerőnk vészes csökkenésére. A harmadik pont a magyar egészségromlás általánosságban és az elszegényedés, különös tekintettel az idősödéssel járó sajátos változásokra.
