Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 16 (196. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - FILLÓ PÁL (MSZP):
867 általános iskolai, középiskolai vagy szakmunkás végzettségük van, nagyobb az esélyük, de ma már leginkább csak úgy tudnak elhelyezkedni, ha a képzettségi szintjük alá mennek, és olyan munkát is elvállalnak, ami nem biztos, hogy egyetemi vagy főiskolai végzettséghez köthető. Még egyszer mondom, ez a javaslat nem arról szól, hogy ezeket a súlyos gondokat meg tudja oldani. Ezt azért nyújtottuk be képviselőtársaimmal, mert úgy gondoltuk, két alapvető dologban segíthet, s ez a két dolog a szemléletváltozás és az ösztönzőrendszer, jelen esetben a gyerekek és a családok esetében. Azt is szeretném elmondani, elsősorban a szegény sorsú, nehéz helyzetben lévő családokról szeretnék említést tenni, mert sok e setben azt is tapasztalhatjuk, hogy ha a gyerek el is végzi az általános iskolát, de ha nagyon nehéz anyagi körülmények között él a család, akkor bizony nem tudják bevállalni, hogy elküldjék akár szakmunkásképző iskolába is, mégpedig azért nem, mert szüksé g van arra az eseti vagy akár alkalmi munkára, amivel a gyerek azonnal pénzt tud hozni, a család szűkös anyagi forrásait ki tudja egészíteni. Ezért tartom fontosnak a javaslatnak azt az elemét, amely a szakmunkástanulók számára vezetné be az ösztöndíjrends zert. Örülök annak, hogy a parlamentben valamennyi politikai párt egyetért abban, hogy ez támogatható cél lehet, elsősorban is a hiányszakmák esetében. Arról persze lehet vitatkozni, hogy hol van az a centrum, hol lehet azt megfogalmazni, hogy mit is jelen t egyegy környezetben, egyegy településen, egy megyében vagy régióban a hiányszakma. A regionális fejlesztési és képzési bizottságokban többségben vannak a munkáltatói szervezetek, s mivel ők helyből vannak beválasztva ebbe a testületbe, ismerik a helyi problémákat, ők foglalkoztatnak, ha valaki meg tudja mondani, hogy a következő időszakban milyen szakmákra lesz szükség, akkor elsősorban ők azok. Itt tehát nem Budapestről a régiók, megyék, városok nyakába ültetett dologról vagy bűncselekményről van szó, ami azt célozná, hogy kivegyük a döntést a helyi ügyek vitelében, hanem elsősorban arról, hogy végre ne annyira az egyébként sajnos nagyon megcsontosodott és nehezen mozduló iskolarendszer legyen a meghatározó. Tehát ne az legyen a meghatározó Magyarország on, hogy milyen szakmák képzésére kerül sor egy adott régióban, hogy milyen a tanári kar, milyen összetételű az iskola. Nem vitatom, hogy ezek fontos dolgok, de hogy idejutottunk, ahol most tartunk, hogy olyan szakmákban képeznek gyerekeket, akik az adott szakmai végzettséggel nem tudnak elhelyezkedni, mert arra a szakmára nincs igény, az alapvetően ennek a nagyon nehezen megmozduló, nagyon nehezen átalakuló és nem igazán a kihívásoknak megfelelni képes rendszernek az okán jött létre. Ezen kellene valahogy változtatni. Ha végiggondoljuk, akkor legalább az ösztönző, a pozitív támogatandó célok, a hiányszakmák kijelölése esetében fontos, hogy legyen egyfajta orientáció, és az iskolák számára is jelentsen egyfajta kihívást, hogy ebbe az irányba kéne menni, hisz en a piaci szereplők, a gazdasági szereplők mondják azt, hogy ebben a régióban kőművesekre lesz szükség és nem reklámszakemberekre, fodrászra lesz szükség és nem kozmetikusra, mert a kozmetikusok már nem tudnak elhelyezkedni, mivel minden sarkon van belőlü k három. És sorolhatnám tovább a példákat, de azt hiszem, hogy nincs ennek értelme. Mivel ők ott többségben vannak, nagyon fontosnak tartom, hogy a döntések a támogatandó szakmákat illetően ott szülessenek meg, hiszen más nem igazán tudja ezt megmondani, i gen tisztelt képviselőtársaim. Lehet bármilyen jóindulatú egy önkormányzati testület, lehet bármilyen felkészült és remek tanárokból álló tanári kar egy iskolában, biztos vagyok benne, hogy ők nem tudják megmondani, két vagy három év múlva milyen szakmákra lesz szükség az adott területen, az egyes településeken. Ott szeretném befejezni, ahol elkezdtem, miért lenne fontos az, hogy megpróbáljunk egyfajta struktúraváltást elérni a szakképzés területén. Azért, igen tisztelt képviselőtársaim, mert egyszer vége l esz a válságnak, és ha eséllyel akarunk a versenytársainkkal, a környező országokkal vagy akár az egész Európai Unióval versenyezve új munkahelyeket létrehozni Magyarországon, akkor annak egyetlen útja lehet, az, ha olyan munkaerőt tudunk kínálni, amely ve rsenyképes, és amely idevonzza
