Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 16 (196. szám) - Karsai Péter (MDF) - az oktatási és kulturális miniszterhez - “Melyek azok az egyetemek, főiskolák és karok, államilag finanszírozott hallgatókkal, amelyeket hosszú távon is fenn akar tartani az állam, és milyen koncepció alapján?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
815 Ez t a folyamatot nem lehet csak a véletlenre bízni, mert akkor könnyen előfordulhat, hogy bizonyos régiókban és szakterületeken megszűnhet a felsőoktatás. Ezzel a tendenciával tisztában kell hogy legyen az Oktatási és Kulturális Minisztérium, így bizonyára r endelkeznek a munkaerőpiaci trendeket is figyelembe vevő kiszámítható, hosszú távú koncepcióval is a felsőoktatás finanszírozására. Annál is inkább fontos ez, mivel már napjainkban is párhuzamos intézményfejlesztéseknek lehetünk tanúi adott régión belül, amely óhatatlanul felesleges kapacitást okoz. Kérem, ezek alapján válaszoljon a miniszter úr konkrétan arra a kérdésre, hogy melyek azok az egyetemek, főiskolák és karok, amelyeket hosszú távon is fenn kíván tartani az állam, és milyen koncepció alapján, v agy válaszoljon arra, hogy melyeket kívánják megszüntetni, összevonni, átalakítani. Kérem, válaszában legyen szíves kitérni arra, mi az oka annak, hogy gyakorlatilag minden nem állami felsőoktatási intézmény rendelkezik államilag finanszírozott hallgatói l étszámmal, és jó néhány alapítványi fenntartású főiskola esetén nagyobb az állami finanszírozás aránya, mint egyes állami fenntartású intézmények esetén. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. A képviselő ú r interpellációjára Hiller István oktatási és kulturális miniszter úr válaszol. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! A tények kedvéért érdemes leszögezni: ma Mag yarországon 70 felsőoktatási intézmény működik, máris eggyel kevesebb, mint ahogy azt a képviselő úr az interpellációjában számszerűen elmondta. Ez teljesen egybevág azzal a tendenciával, amit az önök európai parlamenti listavezetője képvisel, következéské ppen aközött, amit a képviselő úr mond és amit én itt az első mondatomban válaszolok, gondolom, nincsen semmiféle különbség. A 70 felsőoktatási intézmény belső eloszlása azonban már érdekes, ugyanis ebből a 70ből 29 az állami felsőoktatási intézmény, 41 n em állami. A 29 állami mellett 26 egyházi és 15 alapítványi felsőoktatási intézmény van. A képviselő úr interpellációjában az a kérdés, hogy a demográfiai folyamatokat és az intézményhálózatot, annak fejlesztését összekapcsolja, én ezt nagyon helyes és fel elős gondolkodásnak tartom. Szeretném két, időben párhuzamosan lezajlott folyamatra felhívni a figyelmét. Amíg Magyarországon 1990ben hozzávetőlegesen 100 ezer egyetemi, főiskolai hallgató volt, addig ez most ebben a tanévben durván 400 ezer. 1980ban 1 m illió 180 ezer hagyományos értelemben vett általános iskolai diák volt, most ez a szám 796 ezer. Ha a két folyamatot, amely gyakorlatilag időben egyidejűleg történt, párhuzamba állítja, akkor csak olyan következtetéseket lehet és kell levonni, ami a felsőo ktatás fejlesztésére egyértelmű, a felsőoktatási kerekasztal az elmúlt két évben ezt végezte és végzi. Ennek alapján történt és történik a felsőoktatás korszerűsítése, a felsőoktatás szerkezetének és finanszírozásának átalakítása is ennek alapján történt. A hagyományos értelemben vett fejkvótarendszer helyett azt felváltja a hallgatók teljesítménye alapján és a hallgatók intézményválasztása alapján történő finanszírozás. (14.30) Ez azt jelenti, hogy a legjobb területekre jelentkező legjobb hallgatók viszik a legnagyobb biztonsággal a közös pénzt, az adófizetői pénzt, azon intézményekbe pedig, ahol a képzés gyengébb - párhuzamos a képzés, a hallgató megítélése szerint és intézményválasztása szerint is gyengébb , oda az állam nem vagy sokkal kevesebb pénzt ad . Az elmúlt két évben ez a tendencia, ez a trend érvényesült. Ez bizonyos intézmények esetében, ha egy 2006os, ilyen finanszírozási részt bázisként 100nak tekintünk, esetenként 20ra csökkentette az állami finanszírozást.
