Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 10 (195. szám) - Az általános válság következményeként az építőipart és a közvetlenül kapcsolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelése érdekében szükséges intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
706 javasolom az öt pártnak, hogy akkor, amikor a szakértői bizottságokban elkezdik a munkájukat, ezekre az általam említett fenntartásokra, illetve szakmai álláspontokra is legyenek tekintettel. Köszönöm szépen, elnök úr. ELN ÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, 1515 perces időkeretben. Megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, Fidesz. BENCSIK JÁNOS (Fidesz) : “Ma úgy látjuk, olyan tömegű építőipar i igény lesz a következő év nyarára a fejlesztéspolitikának köszönhetően, hogy Magyarország majdnem szűkében lesz a kapacitásnak. Ez évente nagyjából 500600 milliárd forinttal nagyobb piacot jelent az építőiparnak.” Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlé s! Ezeket a mondatokat Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr 2008. április 12én mondta a Magyar Szocialista Párt választmányi ülését követően, majd a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség képviselője hozzátette, hogy az ágazatban az uniós költségvetési ciklus végére 120 ezer új munkahely teremtődhet. Ezzel szemben, képviselőtársaim, az építőipari termelés 2008ban több mint 5 százalékkal csökkent, egy évvel korábban, 2007ben 15 százalékkal, az építőipari szerződésállomány volumene jelenleg 18 százalékkal alacsonyabb , mint egy évvel ezelőtt, az épületek építésére vonatkozó szerződések állománya pedig több mint 35 százalékkal kisebb. A rendszerváltás idején sem volt ilyen rossz helyzetben az építésügy, pedig 93 ezer vállalkozásban közel 300 ezer ember dolgozik ezen a t erületen, a nemzetgazdaság egészét tekintve a munkavállalók majdnem egy tizede; 100 ezerre teszik a feketemunka számát. Tisztelt Országgyűlés! A magyarországi kis- és középvállalkozások ezer sebből véreznek. A cégek tőkeszegények, a bankok szemében hitelké ptelenek, a szabályozás hiányos, a hazai jogrendszer nem a tisztességes versenynek, hanem a trükközésnek, a visszaéléseknek kedvez. 2005. május 18án az építőiparban tevékenykedő szövetségek, kamarák, szakmai és munkavállalói szervezetek ugyan megállapodás t kötöttek az akkori regionális fejlesztésekért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszterrel, amely szerződést Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jegyzett ellen, de pozitív irányba mutató, érdemi változások valójában azóta sem történtek az építésüg y területén, ezzel szemben az ágazat szétzilálódott, megrendelésekért, banki finanszírozásért és rendért, jogi szabályozásért kiált. Az építőiparban csődhullám söpör végig. A nagyvállalkozók az alvállalkozóikon spórolnak, vagyis nem fizetik ki azok jogos k övetelésének egy jelentős részét. A hazai lakáspiacot eluralták a külföldi projektcégek, amelyek a lakások értékesítése után azonnal süllyesztőbe kerülnek, hatalmas adósságot hagyva maguk mögött. Burjánzanak az offshore cégek, amelyek gyakorlatilag lenyom ozhatatlanok. A közbeszerzéseknél többnyire a legalacsonyabb ajánlatot tevő céget jutalmazzák, ezért a cégek irreális összegért vállalnak munkát, amely tovább fokozza a lánctartozások kialakulását. A kisvállalkozásoknál hiányosak a vállalkozási és pénzügyi ismeretek, a pénzügyi tanácsadók és jogászok megbízására viszont nem rendelkeznek elegendő pénzügyi forrással. Sokszor akár tízlépcsős alvállalkozói láncolatok jönnek létre, ugyanakkora tartozási láncolattal. Ha az épület el is készül, a hivatalnok ki is adja a használatbavételi engedélyt, és a megrendelő be is költözik az átadott ingatlanba, az alvállalkozó még mindig szalad a ki nem fizetett pénze után. Sokan úgy menekülnek a lánctartozások elől, hogy hagyják összeomlani a cégüket, és új vállalkozást ala pítanak. Szankcióktól nem kell tartaniuk, Magyarországon a bíróságok malmai lassan őrölnek. Legnehezebb helyzetben az egyéni vállalkozók vannak, akik személyes vagyonukkal felelnek vállalkozásuk tevékenységéért. Rémtörténeteket lehet hallani szobafestőkről , kőművesekről, vízvezetékszerelőkről, akiknek még a házát is elárverezték, eközben a csődhullámot elindító fővállalkozó már új céget alapítva újabb milliárdos beruházásokon dolgozik. A kisvállalkozásokat
