Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 9 (194. szám) - A Teljes Hiteldíj Mutató (THM) szabályozásának szigorításáról, valamint a szükséges törvényi szabályozások előkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - HALMAI GÁBORNÉ (MSZP):
653 HALMAI GÁBORNÉ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Azt hiszem, van dolog, amiben egyetértünk itt a teremben. Domokos László képviselő úr hozzászólásában azt mondta, hogy a gyengék mellé kell állni mindenkinek. Mi ezzel maximálisan egyetértünk. Hadd tegyek ehhez hozzá még valamit, amit, azt hiszem, a patkó mindkét oldalán képviselünk: talán nekünk, akik nap mint nap járu nk az emberek között és találkozunk a hétköznapi problémáikkal, sokkal élesebbnek tűnik ez a helyzet, hiszen az információk naponta érnek bennünket utol. Emiatt, azt gondolom, hogy ebben egyetérthetünk. Van, amiben nem értünk egyet, például abban, hogy azt mondta, hogy a helyzet meglepő. Azt mondom, hogy nemcsak a helyzet meglepő, hanem a körülmények is meglepőek, hogy világgazdasági válság a világban van és nem Magyarországon, ahogy ön ezt mondta, de itt is van. Ezért most hadd mondjam el azokat a tételeke t, amelyekben, azt gondolom, nem volt vita. Abban nem volt ellentétes vélemény sem a bizottsági ülésen, sem itt az ülésteremben, hogy az állampolgárok a pénzpiaci és az ebből adódó világgazdasági válság idején - amelynek egyik legsúlyosabb következménye eg yébként a további munkahelyek megszűnése, veszélybe kerülése - egyre kiszolgáltatottabbak úgy általában is a pénz világában. Kiszolgáltatottak, és erről is volt szó a teremben, mert nagyon alacsony szinten van a pénzügyi kultúra. Lehet arról vitatkozni, ho gy ez mikortól van, de hogy most a legkiszolgáltatottabbak, azt hiszem, ebben nem lehet közöttünk nagy vita. Azért is nagyon kiszolgáltatottak, mert éppen a legrászorultabbaknak nincs és nem is jut pénzügyi tanácsadóra. Kiszolgáltatottak azért, mert az egy ik hitelt a másik hitellel próbálják kiváltani. Talán abban sincs különbség köztünk, hogy ezt a helyzetet - mint ahogy a válság többi következményét - sem lehet csak közös felelősségvállalással megoldani. Hadd mondjam itt el, hogy ebben a közös felelősségv állalásban egyértelműen azt gondoljuk, hogy dolga van a képviselőnek mindkét oldalon, dolga van a kormánynak, és dolguk van azoknak is, akik éppen ebben a szektorban, a pénzügyi szektorban az elmúlt időszakban a saját területükön hasznot tudtak képezni. Az t gondolom, hogy mindannyiunknak közös a felelősségünk abban, hogy most valóban a gyengék oldalára álljunk, az állampolgárokat segítsük. Ahogy elmondta Keller államtitkár úr, valóban született már sok megoldás, a hitelek kezelésére is. De nyilván mindannyi unknak az az érzésünk, hogy ezek a mai napig kevesek, mert ahogy a világgazdaságban is egyre súlyosabbak a problémák, nem leálltak, hanem még egyre inkább nő a válság a többi országban is, a gazdagabb országokban is, Angliában is, Németországban is, nem cs ak nálunk. Ezért azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Az eddigi tájékozódásunk szerint egyébként a THMplafon bevezetése lehet indokolt pénzpiaci és fogyasztóvédelmi szempontból is, merthogy alkalmas arra, hogy az ügyfele k érdekeit védje és a kockázatot mérsékelje. Alkalmasak arra, hogy a pénzügyi piacokkal szemben legyen egy kis bizalomerősítés, hiszen egymásra szorulunk. Alkalmas lehet arra, hogy bizonyos kölcsönöknél alkalmazzuk, nem mindegyiknél, hanem bizonyos kölcsön öknél. És van általában egy piaci szabályozási szándék is emögött. De azt is értjük, amit államtitkár úr mondott, hogy egy ilyen intézkedés, úgy tűnhet, hogy a verseny korlátozása vagy a vállalkozói szabadság megsértése. Ezért is gondoltuk azt, hogy nem mi magunk fogjuk azt a minden részletre kiterjedő, szakszerű, közgazdasági szempontból is százszázalékosan a helyét megálló javaslatot előterjeszteni, hanem ebben a kormány segítségét kérjük. Egyébként általában EUs ajánlás vagy követelmény nincs ezen a tér en, a tagállamok szuverén döntése az, hogy ebben milyen intézkedéseket hoznak. Például Franciaországban minden januárban egy képlet alapján az előző évi fogyasztói hiteleket alapul véve meghatároznak egy plafont. Máshol a jegybanki alapkamat százalékában h atározzák meg a maximálisan felszámítható kamatot. Németországban, Lengyelországban, Horvátországban van ilyen plafon, Angliában és Írországban
